Azok akik felnőttként megszakították a kapcsolatot a szüleikkel, egyáltalán nem állnak szóba, mi ennek a fő oka?

Nálunk a gond az volt, hogy sosem álltak ki mellettem. Amikor a suliban történt valami, akkor én kaptam, ha nem én voltam a hibás. Pl. eltépték az iskolatáskám vállpántjait, vagy megperzselték a hajam, akkor a szülők azt mondták, hogy csakis én tehetek érte.

Nem bátorítottak! Azt mondták, hogy a szegények ne vágyjanak egyetemre meg szép ruhákra, meg jómódú fiúra rá se nézzek.

Mostoha apám nevelt , még a temetésére se tudtam elmenni, igaz terhes is voltam, de ez csak kifogás volt.

Évekig adtam haza pént, még azután is, hogy elköltöztem. Mindig javításokra kérték, de persze még egy meszelést se csináltak.

Testvérem nincs, egyedül csináltam végig mindent. Egyetem, nyelvtanulás, külföldi munka.

Most van férjem, házam, autóm, diplomám , munkám. De még mindig azt hallom, hogy nem sokra vittem. Igen, nem sokra. De ahonnan én jövök és ahol vagyok az nagyon nagy szint különbség.

Apám alkoholista, láncdohányos jelenleg is, és már vagy 15 éve közmunkás lehet. Egyáltalán nem tartom vele a kapcsolatot.

Fizetését nem adta haza, de a kajánkat rendszeresen ellopta, és megette, ha megtalálta a kaja vagy rezsi pénzt ellopta.

Diákként dolgozni kezdtem, mert muszáj volt, de ezt a részét nem is tartom problémának, kellett, hogy irányba álljanak a céljaim. Tőlem ugyan úgy ellopta a pénzemet, volt olyan megvettük szilveszterre a dolgokat, mire kellett volna megitta stb. Zárni kellett a szobákat, de kinyitotta, majd vissza zárta kulcs nélkül. Ezután biztonsági zárakat vettünk, ez segített, de amit egy pillanatra nem figyeltünk már ki is zsebelt minket. Mikor erre is rájöttünk, már nagyjából kulccsal a nyakunkba közlekedtünk, amit kiléptünk a szobákból zártuk az ajtókat.

Ezután kezdett igénytelenedni, mikor nem volt hajlandó tisztálkodni, sokszor behugyozott álmába az ágyba. Ez volt a jobbik eset, mert rosszabb esetben pedig az ágyától a wcig tartó útvonalat hugyozta végig. Majd ezt fokozta még a devizahitel, ezután már sokszor kimaradtak étkezések is, ésa legolcsóbban elkészíthető ételeket ettük mindig. Pl: rántott parizer meg hasonlók.

Azért maradtunk, mert ez, vagy a hajléktalan szálló volt a 2 opció.

Ebből is látszik nagyon rossz körülmények között nőtem fel. Önerőből lediplomáztam, nagyon jól keresek, jó életem van.

Ha végre felfordul remélem a testvérei eltemetik, mert, ha ezt is nekem kell fizetni egy hullazsákon meg egy gödör ásáson kívül többet nem költök rá...

1, 2,3,4,5,6

Anyám. Remélem megpusztul, max egy urnafalat fizetek neki, ezzel könnyítek a tesóimnak, a többi nem izgat.