Jogosan sértődhetek meg ezen?

Nagyon sajnálom. A bőrödet kell menteni, mert ő ilyen volt és lesz, és ezzel nincs mit tenni. A tanulságot levontad: rá nem lehet számítani, és csak az igaz, ami elmúlt. Fontos: meg kell tanulni kezelni a jogtalan bűntudatkeltését, különben örökre a manipulációja áldozata maradsz.

Nagyon érdekes látni, hogy azt is letagadják, amit írásban ígértek ők maguk. (épp emiatt nem kommunikálok, csak írásban azzal, akivel még muszáj... nehezebb elkenni, ha számonkéri az ember, de akkor jön a vad terelés egész más témákra, meg hogy bezzeg te 10 éve ... 🤦‍♀️ Ezek ilyenek.)

#29-es

Az első mondatodra reagálva. Az én esetemben ez egyetlen egy alkalommal fordult csak elő ezzel a családtaggal, nem volt sorozatosan jellemző rá, hogy mindig pozitív színben akart volna tetszelegni, csak egyszer ígért nagyot, amit aztán sohasem teljesített. Így nem láttam okát annak, hogy a fejéhez vágjam és problémázzak vele ezen. Nem mondom azt, hogy mosolyogtam volna rá ezután az eset után, de beláttam, hogy felelőtlenül tett ígéretet, ami nekem ugyan nagyon rosszul esett, de túlléptem rajta. Hibázott, mint bárki más. Egyébként ő nem volt nárcisztikus, csak ebben az egy esetben meggondolatlan. Ezért éreztem azt, hogy "nem vonom kérdőre". Amiről te írsz a továbbiakban a #29-esben, az tök igaz (meg amit a #20-asban, az is), de ott már más személyiségtípusról van szó, az már sokkal súlyosabb (orvosi) eset. Meg ez habitusfüggő is szerintem, hogy kinek milyen a személyisége ("elszenvedő félként"), hogy meddig tűr és mikor mondja azt, hogy na most már elég, eddig és ne tovább! Velem egyszer fordult elő ilyen eset, így nyilván nem álltam le problémázni ezen. De ha egy ilyen kapcsolatban élnék nap mint nap, amilyet te is leírtál, na ott akkor biztos már nálam is elszakadna a cérna és nem hagynám annyiban a dolgot. Szóval sok mindentől függ. Attól is, hogy milyen a TE személyiséged, mennyire vagy konfliktuskerülő vagy mennyire állsz bele a szituációkba, meg attól is, hogy mennyire súlyos a MÁSIK FÉL személyisége, sőt még a szituációk gyakoriságától, számától, fajtáitól, jellegétől, súlyától is függ. Úgyhogy eléggé összetett a téma. De amúgy tök jókat írsz. :)

A #28-as (kérdezőnek) meg: "Majd ha neki kell valami tőlem, én is így fogok hozzáállni. Persze akkor is én leszek az önző szar, véletlenül sem ő." Teljesen jogos az érzésed, de lehet, hogy csak a hirtelen haragod vagy a frissen megélt bosszúságod, dühöd és csalódottságod mondatja ezt veled. Lehet, ha elszáll belőled ez az érzés, már másképp fogod gondolni. Persze a rossz emlék továbbra is ott marad benned, a rossz tapasztalat, de nem biztos, hogy majd ha neki fog kelleni a te segítséged, akkor ugyanezt meg fogod tudni tenni vele majd akkor ott abban a szituációban. Ez függ attól is, hogy milyen a TE személyiséged, az alap természeted, mennyire vagy haragtartó vagy éppen "bosszúálló" típus a téged ért sérelmekért, meg függ attól is, hogy hogyan dolgozod fel magadban ezt a mostani esetet, mit szűrsz le belőle, mit tanulsz belőle, milyen következtetésekre jutsz ezekből. Lehet, hogy ha elszáll a jelenlegi mély csalódottságod, akkor már másképp fogod látni. De az is lehet, hogy addigra anyukád bedob még 2-3-4 ilyen szitut, ami nem hogy enyhítené ezt a jelenlegi érzést, hanem épp ellenkezőleg, még rá is erősít. Szóval ezért mondtam, hogy itt tőled is, tőle is, meg az ilyen szituációk gyakoriságától, súlyosságától is függ a dolog. De akik nárcisztikus személyiségzavarral élő emberek közelében élnek, nekik minden együttérzésem. És ha tényleg súlyos a helyzet, lépjetek (le) minél előbb, mielőtt nagyon rámennétek idegileg. Ne tegyétek tönkre magatokat egy életre mások miatt.