Hitelt kell felvennem. Jó ez így?

Anyukámmal mindig is "kettesben" voltunk, nincs apa, nincs rokon aki segített volna nekünk. 0 éves korom óta albérletről albérletre mentünk, elég szegények éveket is megéltünk, de felnevelt tisztességesen. Mostanra elég jól rendeződtek a dolgaink, anyukám azt csinálja amit szeret, nekem van egy párom akivel együtt élünk, dolgozok egy ideje.Anyukám még mindig albérletben él, én a párom házában(ami hosszútávra ugyanúgy nem biztos pont, bármennyire is jól alakul most minden). Lassan gyereket, családot tervezünk. Most anyukám arra "kért", hogy vegyek fel hitelt(mivel neki nincs olyan munkaviszonya), hogy ő vegyen egy lakást.Természetesen megtettem, mivel felnevelt, sokat tett értem, nem szeretném hogy szenvedjen. Viszont ott a másik fele, hogy kicsit aggaszt, hogy hitellel kezdem a nagybetűs életet. Mivel édesanyámnak nincs fix munkája, hiába mondja most azt, hogy simán fizeti, de mi lenne a garancia hogy ez 15-20 évig még így lesz? Félek hogy később még megütöm emiatt a bokám, mivel bármi van, én leszek elővéve, és nem ő. Barátaim eléggé igazságtalannak tartják, azt mondják, miért nem megy el 1 évig rendes munkahelyre, és máris fel tud venni magának. De én valamiért azt érzem, ezzel tartozom neki. Mit gondoltok? Ez teljesen természetes, és minimum amit megtehetek, vagy önző dolog részéről?

Köszönöm a válaszokat, és bocsánat, hogy ennyire hosszú lett.