Hogy utazzak el több napra a szüleim tudta nélkül?
Mindent megbeszélünk egymással, kimondottan jó szülő-gyerek kapcsolatunk volt mindig.
18 éves vagyok, tudom, hogy "mehetek ahová akarok", de ez nálunk sosem így működött... Mindig tudják, hogy kb merre vagyok, kivel. De most egy olyan útról lenne szó, aminek a részleteit nem szívesen kötném az orrukra, nekik is jobb így. 5 nap, nem is messzire utaznék (Szlovénia-Olaszország).
Több opció jutott az eszembe:
a: azt mondom, hogy lemegyünk a barátnőimmel a Balatonhoz, itt viszont az a buktató, hogy néha van, hogy anya megkér, hozzak haza a nyaralóból valamit, vagy nézzek meg ezt, vagy azt
b: a szüleim elváltak, anyának azt mondanám, hogy apával vagyok, apának meg fordítva, azt, hogy anyával... viszont ha beszélnek közben valami miatt (szoktak), és szóba kerülök, az ciki
c: azt mondom, hogy barátnőkkel utazom el, akiket nem ismernek. Itt viszont az a baj, hogy félek az anyám aggódna, mert általában ismeri a barátnőimet és minimum a telefonszámaikat elkérné, mielőtt elindulok.
Ennél jobbak nem jutottak az eszembe... Sajnos az nem opció, hogy barátnők falaznak nekem, mert erről most ők sem tudnak, és szeretném, ha ez így is maradna.
Közben félek attól is, hogy esetleg lebukom/kiderül és abból hatalmas gondok lennének.
válasza:A szüleidnek is olyan torz a lelkivilága mint neked? Mert normális szülő ezt már nem nézné el. Ez nem kis botlás, hanem két család tönkretétele.
Tényleg miért nem válaszolsz arra hogy mit éreznél ha a barátnőd feküdne apád alá?
válasza:Lehet, hogy nálunk van a baj, de mi sosem fenyegetőzünk erőszakkal, meg ilyenekkel, hogy "kitépném az összes haját", "kitaposnám a belét". Normálisabb réteg vagyunk ennél azért... Na mindegy.
És ez több annál, hogy aláfekszem, vagy hogy nem bírok magammal. Már benne vagyok így is, úgy is, szóval mindegy, hogy elutazunk-e.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kérdező, mi az, hogy nem tudod kontrollálni az érzéseidet? Tudod, hogy ez nem helyes, de képtelen vagy kiszakadni belőle?
Na, akkor én most elmondok neked egy rövid történetet. Régebben volt egy legjobb barátnőm, 5 éves korunk óta ismertük egymást, együtt nőttünk fel mondhatni. Aztán, ez a kapcsolat kezdett egyre romlani, egyre mérgezőbb lett, nem voltunk már olyanok mint régen. Aztán, én megszakítottam ezt a 10 éves (nem 6 hónapos) barátságot, hogy mindkettőnknek jobb legyen. És láss csodát, jobb lett. Imádtam ezt a barátságot, és nehéz volt érzelmileg, de megtettem. 15 éves voltam.
Szóval nekem ne papolj arról, hogy nem vagy erre meg arra képes, mert amit akarunk, arra képesek vagyunk drágám, és rájöttem, hogy téged saját magadon kívül senki nem érdekel, még az sem, hogy emberek életét teszed tönkre, mert annyira vágysz annak a pasinak a figyelmére, vagy hát én nem tudom. Szóval ne legyél önző picsa, ha nekem ment 15 évesen egy sokkal komolyabb dolog, neked is menni fog 18 évesen!
A szüleimmel jó a kapcsolatom nagyon. Egyedüli gyerek vagyok, úgy nőttem fel, hogy tudtam, mindenben számíthatok rájuk és őszintén beszélhetek velük a dolgaimról, problémáimról.
Ez most viszont kicsit más helyzet, így nem nagyon tudom őket beavatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!