Heti kétszer utazzak a szüleimhez, vagy soha ne találkozzak velük?

A helyedben nem engednék a zsarolásnak.

Még EGYSZER menj haza (a barátoddal együtt), csomagold össze mindazt, ami neked fontos és utána ne látogasd öket, amíg nem jönnek észre.

Két okból is ezt javaslom:

1. Az ilyen zsarolós embereknek csak arra megy ki a dolog, hogy éreztessék veled hatalmukat, és nem tényleges kapcsolatra vágynak. Emellett ennyi idösen már neked is kellene annyira érettnek lenni, hogy ne függj tölük érzelmioleg sem.

2. Mivel eleve nem jó a kapcsolatotok, veszekedések vannak folyamatosan, emiatt akkor is érdemes lenne szüneteltetni/ritkítani a látogatásokat, ha nem állítottak volna választás elé, de így mindenképpen az a jobb, ha nem tartod velük a kontaktust.

NEm tudom, milyen egyetemre jársz, ahol hét közben megengedhetö egy ilyen hosszú látogatás, mert ha csak az oda-vissaz út kb 5-6 óra, akkor egész nap nem vagy az egyetemen - és ezt nem sok helyen lehetne megtenni.

De ettöl függetlenül menj haza a hétvégén, szedd össze a cuccaidat, vidd magaddal és szüntesd be a látogatásokat, mert azért nem éri meg ennyit utazni, hogy veszekedjenek veled, emellett ha ök ennyire be akarnak korlátozni, azt nem szabadna 24 évesen engedni, elvégre elvileg felnött lennél, vagy mi!

Ne hagyd magad zsarolni.

Annak pláne mi értelme, hogy utazz órákat, hogy alig legyél otthon? Este 6-7-re hazaérsz, reggel hétkor indulsz, ezért teljesen felesleges. Főleg, hogy még veszekednek is. ..

A békesség híve vagyok, de ez tipikusan az az eset, ahol a másik fél abszolúte tárgyalásképtelen.

Én azért megpróbálnám nekik elmagyarázni, hogy ez egyáltalán nem az utálatról szól, csak az élet rendje az, hogy a "fiókák" előbb-utóbb kirepülnek, és természetes, hogy munka mellett, 100 km távolságról egy felnőtt, majdnem házas ember nem lesz annyit otthon, mint egy kistini.

Ha ekkor sem értik meg, akkor cuccolnék, lévén így már nem a családi szeretetről, hanem a kisajátításról szól a játék.

Arról meg megvan a véleményem, ha egy szülő csak bizonyos feltételekkel hajlandó egyáltalán látni a gyermekét.

"Van valami megoldás, hogy lehessen életem, és ne veszítsem el a szüleimet?"

Már elveszítetted őket. Ez így keményen zsarolás, ők pedig nem a fiuknak, hanem a tulajdonuknak szeretnének tekinteni. De a leírtak alapján egyértelmű, hogy nagy bajok vannak velük.

Természetesen behódolhatsz nekik, nem te lennél az egyetlen, akit anyuci-apuci magához láncol, de ez esetben borítékolhatod, hogy életed nem lesz, és csak idő kérdése, hogy a párod meddig fogja bírni.