Heti kétszer utazzak a szüleimhez, vagy soha ne találkozzak velük?

Ne hagyd magad. Hidd el, ha egy ideig nem látogatsz haza, hiányozni dogsz nekik.

Én 1000km-re jöttem lel ugy, hogy elötte már hónapokig a rohadj meg, nem mehetsz, vissza se gyere és társai mentek.

Nem érdekelt, mert a párom fontosabb volt... érdekes, ha hazamegyek (félévente) nagyon örülnek, és nem hisztitnek.

Ne hagyd a zsarolást, majd észbekapnak. Ha meg nem, akkor tudod, ennyit érsz nekik valojában.

Ha ritkábban mész majd, lehet idővel jobban értékelnek és kedvesebbek lesznek, mert már nem lesz egyértelmű, hogy mindig ott vagy.

Szerintem a szülők általában feszültek, ha a gyerekeket el kell engedjék, de ez a feszültség nem tart örökké, ők is megtanulnak alkalmazkodni az új helyzethez.

Semmiképp sem mennék hozzájuk hetente kétszer, már megvan a saját életed!

Én is voltam hasonló helyzetben, igaz én fiatalabb voltam és albérletben laktam párommal. Anyum rám erőltetett egy egyetemet, amit a hátam közepére nem kívántam, de neki kellett egy diplomás gyerek. Hamar rájöttem, hogy ennek így nincs értelme és otthagytam a sulit, mire kb. kitört a háború. Előtte is elvárta volna, hogy minden hétvégén menjek haza 200 km-ről tömegközlekedéssel, átszállással. Miután otthagytam a sulit követelte, hogy költözzek haza, mert ha nem tanulok (nem csinálom, amit mond) nem érdemlem meg, hogy külön lakjak, én csak játszom a felnőttesdit, de majd párom is rájön, milyen elviselhetetlen vagyok és kidob, stb. Ha hazaköltözök majd találok ott normális pasit, bla bla. Mikor mondtam a sulival kapcsolatban neki, hogy boldogtalanná tesz, azt mondta, hogy most nem az a fontos, hogy boldog legyek, arra ráérek 2 diploma után, ha hazaköltöztem. (Mert, hogy ő úgy tervezte, hogy ha megvan a 2 diploma, kb. 26 évesen hazaköltözök hozzá.) Mikor végre leesett neki, hogy én már nem szeretnék hazaköltözni teljesen kiakadt. Még a lakás tulajával is beszélt, hogy ne engedje meg, hogy tovább ott lakhassunk, mert már nem tanulok...Nevetségesen viselkedett, ha hazamentem csak a sértegetés ment, hogy hülye, gyerekes vagyok, csúnya, kövér, stb. Meguntam és nem mentem haza több, mint 3 hónapig. Persze otthon én lettem a hálátlan hülyegyerek, de ez van. Nem fogok azért hazautazni, hogy engem szidjanak, meg leszóljanak mindent, amit csinálok. (Ráadásul nekik van kocsijuk, sokkal könnyebben fel tudtak volna jönni, de az már úgy nem volt jó.)

Kérdező, menj haza, pakold össze, ami még kell és mondd nekik, hogy havonta 1x hazajössz hétvégén. Menj is haza majd, és ha akkor se tudnak normálisan viselkedni esetleg nem engednek be akkor sajnos nem érdemes törni magad miattuk. Nekem bejött ez, hogy ritkábban megyek, mondhatni rendeződött a viszonyom anyummal. Facebook-on amúgy tartjuk a kapcsolatot a találkozások között, ezt is mondhatod nekik, hogy már ilyenre is van lehetőség hét közben. Amúgy meg 24 évesen már igazán felfoghatnák, hogy felnőtt vagy. Sajnos, ha nem hajlandóak kompromisszumot kötni, akkor te nem sok mindent tehetsz. (Illetve pocsékolhatod az életed arra, hogy azt csináld, amit mondanak, de szerintem ezt te sem szeretnéd.)

Ja, hát az szívás, így jártál.

Ezt én is megkaptam, mikor épp nem volt munkám. Kuss legyen a nevem, mert nem dolgozok...

Szard le őket, akik ilyen korlátoltak, azoknál semmi nem segít csak az ignorálás.

Ahogy írták, a cuccaidból a fontosakat elhozod, (esetleg ottani ismerösnél tartod a többit, amíg azt is el tudod hozni), és nem mégy hozzájuk.

Ha nekik fontos a kapcsolattartás, akkor majd jelentkeznek, de semmi esetre se hagyd magad zsarolni, mert akkor életed végéig ez lesz belöle.

Ha egy ft-ot nem adnak,de érzelmileg tudnak zsarolni,xarnék rájuk nagy ívből.

Neked se jó,ha azon görcsölsz,min kapnak össze,meg ha annyira nem képesek,hogy arra a 2 napra türtőztessék magukat,amire hazajössz, ráadásul nem is heti 1x-2x, nem szeretnek.