Ilyenkor melyik gyerekét"válassza"az ember?
Adott egy mozaik család. Anya 6 évig egyedül nevelte a fiát, jól megvoltak, majd lett új párkapcsolata. Először kimondottan jó volt a viszony a nevelőapa és a gyerek között, de ahogy kiskamasz lett a fiú, ez megváltozott. Ebben mindenki hibás, az anya nem jól kezelt bizonyos helyzeteket, mondhatni elkényeztette a fiút kicsi korában, nem volt következetes.
A nevelőapa indokolatlanul szigorú lett a gyerekkel szemben, igyekszik korlátokat szabni, szabályokat felállítani, ha nem megy, iszonyú veszekedések vannak, amik már lassan napi szintűek.
A gyerek befeszült és már csak azért sem csinálja, amit a nevelőapa szeretne.
Az anya ott tart, hogy bár szereti a férjét, már elválna, hogy a gyerek(és mindenki) lelki békéje meglegyen.
Viszont van egy 4 éves közös gyerek, akit imád az apja és ő is az apját és aki sérülne nyilván a válás miatt, csonka családban nőne fel, holott nála ezt nem indokolja semmi.
Szomorú ezt írni, de a veszekedések 90%-a a nagyobbik gyerek körüli dolgok miatt van, ami nem feltétlenül az ő hibája, csak már az is irritálja az apát/gyereket ahogy a másik veszi a levegőt.
Ha pl a nagy gyerek elmegy 2 hétre táborba mint most, otthon kicserélődik a hangulat, egy hangos szó nincs, mindenki idegrendszere lenyugszik, nevetgélés, közös programok vannak.
Az anya nyilván szereti egyformán mindkét gyerekét, ezért is fontolgatja a válást olykor a nagy érdekében.
De helyes e tönkretenni az egész családot a nagy gyerek nyugalmának érdekében?
Mi a helyes döntés ilyenkor?
A nagy 14 éves, a kicsi 4.
válasza:szerintem jogos elvárni tőle, hogy vigye ki a szemetet és a vérszerinti szülőt is kihozza a sodrából a kamasz mentalitás és néha akkor is már csípősen válaszol vissza amikor a kamasz még meg sem szólalt.
Első esetben a férjnek adjon igazat és fiúval közölni kell,nem mostoha apu a tapló, mert 14 évesen igenis vigye ki a szemetet és ne így válaszoljon vissza.
Utóbbinál meg a férjet kell lenyugtatni, hogy először az ő gyereke is és aztán anyuka menjen rászólni a gyerekre, hogy vigye ki a szemetet.
válasza: válasza:Családterápia kéne.
"Pszichológusra már gondoltam, fel is vetettem, de nem tetszett a gyereknek, de bepróbálkozom megint, szerintem is jót tenne."
És miért nem?
Neki élvezetes ez a helyzet?
Férjed nyitott lenne a pszichológusra?
Ha a helyedben lennék, kérdező, én a következőt tenném.
Megmondanám a család minden tagjának, hogy családterápiát tartok szükségesnek. Aki ettől ódzkodik, attól megkérdezném:
1. "Van jobb ötleted?"
2. "És szerinted a jelenlegi helyzet jó? Te jól érzed magad itthon?"
Ugyanakkor gondoljunk arra is, hogy lehetséges, kedves kérdező, hogy csak te reagálod le túl érzékenyen. Ahogy mások már írták, nem kell mozaikcsaládnak lennetek egy ilyen konfliktushoz. Ez bármelyik kamasz és vér szerinti szülei között előfordulhatna.
válasza:Ez a szemetes példa annyira pitiáner, nehogy ilyenek miatt váljatok már!
Meg kell tanulni kommunikálni. A férjed ne mondjon olyanokat, hogy hülyegyerek, de neki is és neked is el kéne tudni érnetek, hogy a nagy fiú is betartsa a szabályokat.
Szerintem nem a gyereknek van szüksége pszichológusra első körben, hanem nektek, hiszen ti vagytok a felnőttek és tőletek indul "minden" (szabály, jutalmazás). A pszichológus jó esetben akár már pár ülés alatt is segíthet tisztázni bennetek, hogy min múlik a tekintélyetek a gyereknél, mivel játsszátok el a bizalmát. Ha a fejetekben rend lesz, a gyerek is megnyugszik és tartja magát a szabályokhoz, mert a szabályok megnyugtatóak amúgy egy gyereknek.
Szóval szerintem első körben jelentkezz be te pszichológushoz, hogy feltárd miért kellett elkényeztetni, mi történik most stb.
válasza: válasza: válasza: válasza:Amúgy mi az már hogy egy felnőtt ember verbálagresszióval, lelki bántalmazással reagál piti dolgokra egy kisfiú lázongásánál? Mi lesz ha a gyerek ellóg bulizni? Megveri? Ő a felnőtt, basszus, ésszel kéne kezelni a dolgokat. Még akkor is ha nehéz. Mert nehéz, ehhez kétség sem fér. Amúgy olvass utána, mi az a kamaszmediáció, a pszichológus előtt megérne egy kört.
Nem gondolnám, hogy a kicsi miatt kezdte a férjem, az első közös évünk még kimondottan szép volt négyesben, úgy 2 éve kezdődtek a bajok és kb fél éve elviselhetetlen a helyzet.
Ha egyszerre itthon vannak, szinte tapintani lehet a feszültséget.
Mindketten vezéregyéniségek, vagy hogy mondjam. Dominálják le egymást egyfolytában mint valami falkában.
A férjem abban hibás, hogy leáll veszekedni egy gyerekkel, nem bírja féken tartani magát, versenyeznek, ki tud nagyobbat beszólni a másiknak.
Fiam meg provokálja folyamatosan, csak azért is olyanokat csinál/vagy épp nem csinál, amire a férjem ugrik.
Mindig ilyen semmiségből indul mint a kukás példa.
Vagy pl férjem nagyon nem szereti, ha valaki úgy bont ki valamit, pl csipset, hogy nem kínálja meg a többieket, vagy kérdés nélkül megeszi valamiből az utolsót.
Nem azért mert sajnálja, csak az elv miatt, hogy tiszteljük meg egymást ennyivel, hogy megkínáljuk stb.
Fiam meg direkt is kieszi az utolsó akármit a hűtőből, vagy felbontja a chipset, jó hangosan zörög vele és beviszi a szobába.
Állandóan megy ez a macska egér játék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!