Egy ilyen ember miért érez arra késztetést, hogy családja/gyerekei legyenek?

Sokat gondolkoztam már apukám viselkedésén, és sok mindent nem értek vele kapcsolatban, vagy inkább a miértjeit.

Világ életében önmagának, és magáért élt, nagy álma volt, hogy egyszer nagy színész legyen, de sosem lett az.

Rengeteg értékes és hasznos dolog tanulásába kezdett bele, olyan dolgokat tanult, amikből ma akár milliomos is lehetne, de nem fejezte be az egyiket sem, mert nagy nehezen felvették a színművészetire, és neki az volt az álma.

(természetesen ezt sem fejezte be)

Végülis színész lett, igaz huszadrangú, egy-két magyar filmben kb. statisztaként szerepel, meg egy itthon forgatott külföldi filmben járókelőként kapott két mondatot 10 másodperc erejéig.

A helyi színházban dolgozott (ami azóta érdeklődés hiányában megszűnt) szinte mindig aprópénzért dolgozott, de ő az álmainak élt.

Anyukám tartotta el a családot, és nevelt fel minket.

Volt időszak amikor apukám egyáltalán nem dolgozott (6-8 év) ilyenkor foglalkozott velünk, ami annyit takar, hogy nyaranta elvitt a strandra és ott voltunk egész nap, ő ott olvasott mi meg játszottunk.

Anyukám meg dolgozott közben :)

A mai napig színészként definiálja magát, hibáztatja a társadalmat amiért ő nem lett elismert színművész, közben mára piál is, bár ez kevésbé zavar mert azóta felnőttünk, és nem függünk tőle.

Anyukám sajnos meghalt, így apukám már 5 éve belekóstolt a munka világába, és éjjeli őrként dolgozik, és epekedve várja a nyugdíjat (a nyugdíja pedig lesz vagy 80 ezer forint ha szerencséje van)

Nekem önmagában furcsa, hogy anyukám miért volt együtt egy ilyen férfivel, és ugyan régen nem ivott, nem voltak káros szenvedélyei (azon kívül, hogy színésznek hitte magát) de apaként sem volt sosem a toppon.

Hiába volt velünk többnyire, inkább olyan volt ő is mint egy nagy gyerek.

Mostanában sok olyan dolgot mesélt amit gyerekkét nem is tudtam, pl. hogy xy rokona meghalt, és örökölt tőle 1-2 milliót amit mindig ilyen művészetis hülyeségere pazarolt, kb fizetett azért hogy felléphessen a kis csapatával valahol.

Ezekre büszke, hogy "felléptünk itt és itt csak ilyen meg olyan drága volt a hely bérlése, és azt én fizettem ebből meg ebből a pénzből"

Ilyenkor meg mindig felmerül bennem, hogy jó de három gyereked van/volt, és nem voltunk gazdagok, tényleg az volt a fontos, hogy ő fellépjen?

Alapvetően mindenünk megvolt (anyukám miatt) de azért nem fértek bele extra dolgok, holott beleférhettek volna. (nyaralni sosem voltunk)

Nem mondom, hogy úgy dühből haragszom rá, de felnőtt fejjel elképesztően unszimpatikus a viselkedése, hogy így élt három gyerek mellett.

Tényleg olyan mint egy nagy gyerek, ő az az embertípus aki minek vállalt gyereket?

Miközben végig saját magának élt, a saját álmaiért, és semmivel sem foglalkozott, nem érdekelte hogy családja van, hogy ez mennyibe az mennyibe került, neki csak egy számított, hogy ő színészkedjen, minden felrúgott ezért, tanulmányok, normális munka stb...és mindezt miért?

Hogy közel 60 évesen éjjeli őrként dolgozhasson, és piálhasson.

Nem tudom, van valaki hasonló szülővel?Mit gondoltok az ilyen emberekről, akik így viselkednek?