Egy ilyen ember miért érez arra késztetést, hogy családja/gyerekei legyenek?

Nos, köszönöm a sok értelmes választ, külön örülök, hogy senkinek sem kellett negatív értékelést adnom, meglepően pozitív csalódás.

Végigolvastam mindet, most megpróbálok a fontosabbakra válaszolni.

Rögtön leszögezném, hogy azért annyira iskolázatlan "prolik" nem voltak a szüleim, hogy 3 gyerek is becsússzon csak úgy, pláne nem anyukám.

Természetesen tervezve voltunk, sőt eleinte nem is akart összejönni, jó pár éve házasok voltak már mire sikerült a gyerek kérdés.

Erről egy remek idézet: apukámat kérdezték, hogy mikor lesz gyerek.

Mondta, hogy próbálkoznak. A válasz: nem próbálkozni kell, csinálni.

(de nem a család nyomására lettünk, tényleg akartak, csak ez a párbeszéd annyira leírja őt, hogy gondoltam megosztom)

A családjáról azt kell tudni, hogy egy nővére van, papám egy iszonyat tesze-tosza ember volt, míg mamám (az ő szülei) egy rendkívül karakán, szókimondó határozott nő.

Ellenben papám asztalos volt, és iszonyat szép munkákat végzett, és valami elképesztően precíz volt, a városban sok munkája van meg a mai napig, hihetetlen hogy mindent kézzel, gépek nélkül csinált.

Szóval annak ellenére, hogy tesze-tosza volt, keményen és jól dolgozott egész életében.

Apukámra sajnos ez nem jellemző.

Egyébként én is nagyon sajnálom apukámat, de "muszáj" rá haragudnom egy kicsit, amiért egy jobb élettől fosztott meg minket mint amiben élhettünk volna, akkor ha a családjának él.

Semmi gond nincs azzal, hogy ő az álmai után megy.

Sok ilyen ember van, pusztán egy gyereket sem kell vállalni.

El kell dönteni mit akar, a kettő nagyon ritkán működhet együtt.

Nagyon fogom sajnálni ha egyszer meghal, és hiányozni is fog, de örökké bennem lesz ez a kis harag.

Nem mintha annyira rossz, és nehéz sorsunk lett volna, sőt...csak tényleg az, hogy minden adott volt, és ő nem is elszúrta, de megnehezítette a jövőnket a saját álmai miatt.

Természetesen nagyon szívesen megkérdezném anyukámat, hogy miért ezt az embert választotta, de sajnos már nem lehet.

Egyszer gyerekként megkérdeztem, persze akkor nem volt bennem ez a mögöttes tartalom, tehát "ok nélkül" kérdeztem rá.

Tisztán emlékszem, hogy azt válaszolta, hogy azért van vele, mert rendes, nem iszik, nem erőszakos, és nem jár más nők után.

Ez mind igaz.

Anyukámnak nem volt része erőszakos férjben, de két testvére is ilyen emberhez ment hozzá, így valószínűleg ezek a szempontok fontosak voltak számára.

Ha esetleg még valakinek lenne kérdésre, és nem válaszoltam meg szívesen megteszem, illetve örömmel olvasok még hasonlóan kulturált válaszokat is mint amiket eddig kaptam :)

Azért ezt a hülye libázást nem kéne, egyrészt mert az anyukámról beszélsz, másrészt meg ahogy írtam már nem él, csak ezekre tekintettel...köszi!

Az lehet, hogy ő nem akart gyereket, de akkor sem anyukám erőltette rá, hanem sokkal inkább a társadalmi nyomás.

Illetve még ez sem teljesen igaz mert akkor megállhatott volna 1-nél vagy max 2-nél, szóval biztos hogy akarta ő is, mert bármilyen művész lélek vagy gyerekes, azért nem szellemileg visszamaradott, tehát tudta hogy ez mivel jár.

Anyukám meg egyedül nem tud gyereket csinálni.

Illetve ez akkor sem menti fel, ha ott a három gyerek akikhez köze van akkor megkéne próbálni felelős felnőtt emberként és szülőként gondolkozni, nem pedig elmenekülni a saját kis világába.