Ilyenkor melyik gyerekét"válassza"az ember?
Adott egy mozaik család. Anya 6 évig egyedül nevelte a fiát, jól megvoltak, majd lett új párkapcsolata. Először kimondottan jó volt a viszony a nevelőapa és a gyerek között, de ahogy kiskamasz lett a fiú, ez megváltozott. Ebben mindenki hibás, az anya nem jól kezelt bizonyos helyzeteket, mondhatni elkényeztette a fiút kicsi korában, nem volt következetes.
A nevelőapa indokolatlanul szigorú lett a gyerekkel szemben, igyekszik korlátokat szabni, szabályokat felállítani, ha nem megy, iszonyú veszekedések vannak, amik már lassan napi szintűek.
A gyerek befeszült és már csak azért sem csinálja, amit a nevelőapa szeretne.
Az anya ott tart, hogy bár szereti a férjét, már elválna, hogy a gyerek(és mindenki) lelki békéje meglegyen.
Viszont van egy 4 éves közös gyerek, akit imád az apja és ő is az apját és aki sérülne nyilván a válás miatt, csonka családban nőne fel, holott nála ezt nem indokolja semmi.
Szomorú ezt írni, de a veszekedések 90%-a a nagyobbik gyerek körüli dolgok miatt van, ami nem feltétlenül az ő hibája, csak már az is irritálja az apát/gyereket ahogy a másik veszi a levegőt.
Ha pl a nagy gyerek elmegy 2 hétre táborba mint most, otthon kicserélődik a hangulat, egy hangos szó nincs, mindenki idegrendszere lenyugszik, nevetgélés, közös programok vannak.
Az anya nyilván szereti egyformán mindkét gyerekét, ezért is fontolgatja a válást olykor a nagy érdekében.
De helyes e tönkretenni az egész családot a nagy gyerek nyugalmának érdekében?
Mi a helyes döntés ilyenkor?
A nagy 14 éves, a kicsi 4.
Elvinném pszichológushoz a nagyot. Kamasz, tele van belső feszültséggel a hormonok miatt is, ezt tetézi a nevelőapával való kapcsolat.
Az enyém is jár. Olyasmit kell elképzelni, mintha helyettem beszélgetne vele a világ dolgairól, csak nekem nem hisz, mert az anyja vagyok. De a pszichológusnak elfogad mindent. Jót kell találni, aki ért a kamaszok nyelvén.
Ülj le a férjeddel és a gyerekkel először külön-külön, aztán együtt beszélni. Mondd nekik, hogy leszarod, hogy utálják egymást, de viselkedjenek értelmes emberként. Ne provokálják egymást, ne szóljanak be egymásnak.
Vagy a másik megoldás, bár ezzel nagyon kell vigyázni, ügyesen kell a gyerek felé kommunikálni, nehogy félreértse: vesd fel neki, hogy középiskolában menjen kollégiumba.
miért ne nevelhetné amúgy a mostohaapa 4-es?
Hisz ha az ő fizuja jól jön a gyerek eltartásánál, akkor legyen már joga nevelni is azt a gyereket. Az már más, hogy ne essen túlzásba,de a kérdező elmondása azzal kezdődik, hogy tudja Ő rontotta el az elején amikor nevelőapu még képben sem volt...
Pszichológusra már gondoltam, fel is vetettem, de nem tetszett a gyereknek, de bepróbálkozom megint, szerintem is jót tenne.
Ilyeneket kell elképzelni, hogy férjem beszól a gyereknek"tudod jól, hogy a héten te vagy a soros kivinni a szemetet, tele a kuka" gyerek meg"ha annyira zavar, vidd ki magadnak"
Ilyenkor persze belépek a képbe én is, számonkérem, hogy mi ez a stílus, mire a gyerek kiborul, hogy persze, mert a férjem pártját fogom, stb... na de ha egyszer igaza van.
Máskor meg fordítva. Mivel a férjem már ki van hegyezve ezekre a helyzetekre, sokszor eleve paraszt módon áll hozzá ő is rosszabb napokon direk a gyerek előtt" a hülye gyereked már megint nem vitte ki a szemetet, pedig ez az egy feladata van"
Ilyenkor meg a gyereket sajnálom, mert ha én nem állok mellé, akkor ki?
Nagyon sokat beszélgettünk már külön is, együtt is. Voltak nagy békülések, összeborulások, aztán 1 hét múlva kezdődik elölről. Nagyon fárasztó ez már.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!