Megkönnyebbültem anyám halálánál. Ettől beteg ember vagyok?

Nem.

Anyádat én nem tudnám anyának nevezni. Biológiailag lehet, hogy az, de erkölcsileg ő csak egy kártékony egyén az életedben.

"hogy én vagyok-e a szörnyeteg"

Nem. Ő a szörnyeteg. De ha ez a kérdés felmerült benned, akkor érdemes lenne egy pszichológust felkeresned.

Nincs veled semmi probléma. Talán akkor lenne, ha eszedbe sem jutott volna elgondolkozni azon, hogy lenne ezzel valami probléma. De te úgymond örlődsz emiatt. Ezeket a sérelmeket jobb útnak engedni. Ami a múltban történt az már SOHA TÖBBÉ nem tér vissza,hangsúlyozom, hogy SOHA TÖBBÉ NEM TÉR VISSZA. Tehát, felesleges rajta rágódni mert csak megmérgezi az elméd és ez kihat a fizikádra is boldogtalan, fizikailag is beteg ember leszel. Szóval lépj tovább és hagyd hogy történjenek a dolgok!

Szabad ember vagy és fiatal!!!!

"én vagyok-e a szörnyeteg" Nem vagy az. Anyád volt szörnyeteg!

Neked el kell gyászolnod azt, hogy nem volt kb. normális anyád. Az érzéseidet nem kell szégyellned, sem nagydobra verned. Ezekben sokat segíthet egy pszichoterpeuta.

Amíg ezt le nem zártad, addig a testvéreiddel - ha van kapcsolatototok - kerülni érdemes az anyádra emlékezést. Mert amikor ők pozitív dolgokat emlegetnek, te pedig semmit/negatívat, akkor azt nem értenék, és ha őszinte lennél, akkor azt gonoszságnak tartanák, amit elmondasz, illetve most még nem tudnál higgadtan reagálni. Ezzel - pedig lehet, hogy nem akarnád - elidegenítenéd őket magadtól.

Anyád talán nem volt narcisztikus, de kicsit itt is az a dinamika, hogy: Az aranygyermeknek és a többinek (a testvéreid) gyökeresen más kép él a fejében, mint a fekete bárányénak (neked).