Megkönnyebbültem anyám halálánál. Ettől beteg ember vagyok?

Amióta megszülettem 4.gyermekeként hallgattam azt, hogy miattam beteg, miattam olyan amilyen. 1 veséje működött csak, cukros is volt. És mindez miattam mert 40 felett még engem is bevállalt. Mindenki mondta neki, hogy menjen abortuszra (én se bántam volna...) de neem, mert ő álmodott velem, és mondtam neki hogy élni akarok... Szép történet. 14 éves koromig hallgattam, hogy ha majd ő egyszer nem lesz, ha majd meghal, nekem fel kell készülni élni, mert nem fog látni felnőni. De persze lehetnék neki sokkal hálásabb hisz mind ez az én hibám. Miután meghalt a temetésen kb csak azért sírtam, mert kinéztek volna ha nem teszem. A testvéreimnél felesleges vigaszt keresnem, mert ők ezt az oldalát sosem ismerték, mert hamar elköltöztek és én biztos túlzok. Azóta 20 vagyok, de még mindig emlékszem mindenre és nem tudok ezzel mit kezdeni, hogy én vagyok-e a szörnyeteg.