Normális, hogy egy 14 éves lánynak nem engedik a szülei, hogy barátja legyen?

Kedves lepontozott válaszoló!

Bár csak 18 vagyok, szerintem nem az a szülő dolga, hogy döntést hozzon a gyereke HELYETT. Azzal semmi jót nem tanít meg, és elcseszi a kölcsönös bizalmat, mert a gyerek nem érzi, hogy elmondható bármi olyat is, ami nem feltétlen egyezik a szülő véleményével, a szülőnek meg ha kicsit értelmesebb, mint az átlag kontrolláló szerencsétlen, akkor le fog esni, hogy vannak bajok és kontrolláló eszközzel ezt nem tudja megváltoztatni.

Sokkal hasznosabb szülőként bizalmat és támpontokat adni, hogy a gyerek több szempontból is tudjon mérlegelni a korának megfelelő kereteken belül. Ez olyan, mint amikor én otthon ovisan felvetettem, hogy szeretnék hittanra járni, pedig a családban senki sem hívő, sőt anyám például kifejezetten ostobának tartja a vallásos embereket. Ennél ellenére hagyta, hogy járják hittanra, rendszeresen beszélgetett velem az ottani tapasztalataimról. És szerintem ez hasznos volt, mert a tiltással nem értettem volna egyet bármivel indokolja, így meg kölcsönösen meghallgattuk egymást abban a talán 7 évben, amíg jártam hittanra.

Szólva én azt mondom, hogy szülőként az a lényeg, hogy bizonyos keretek közt hagyj döntést, és állj mögötte annyira, hogy ha ez később kiderül, hogy egy szr döntés volt, akkor tudjon rád támaszkodni. Ha meg azért nem hagysz ésszerű keretek közt döntést, mert nem tudod kezelni a későbbi váratlan helyzeteket, nos, akkor vannak bajok....

"sőt anyám például kifejezetten ostobának tartja a vallásos embereket."

A hittan, meg a templombajárás a "fészbuk" elődje.

99%-a azért jár oda, hogy megbeszélje a lakóhelyebeliekkel, hogy ki halt meg, mekkora az unoka, meg hány paradicsompalánta kelt ki.

Vannak akik keresik a közösséget, és vannak akik még magukat is mindenhonnan kizárják, vagy teljesen összeférhetetlenek, antiszociálisak.

"Hát nem tudom, én nem azért szoktam magyarázni, hogy aztán rossz döntést hozzon valaki, mert akkor vagy én magyarázok szarul, vagy az illető hülye aki dönteni akart."

Vagy pedig a másik fél egyszerűen úgy gondolja, nincs igazad. Ez még sosem jutott eszedbe?

"Ergo nem marad más csak a tiltás, ha a magyarázásra még az idő is kár."

Persze, logikus. Mert neked mindig igazad van, ugye?

Az én anyám is ilyen "majd én megmagyarázom, mert nekem van igazam" típus volt. Akkor fejlesztettem ki azt a képességemet, hogy úgy tegyek, mintha odafigyelnék. Ami a későbbiekben egész jól jött.

Viszont nagyon gyorsan otthagytam a családi házat, amikor a korom megengedte.

És képzeld, most, a 60-on túl is úgy érzem, én hoztam jó döntést.

"Ha eleget foglalkozna a gyerekével akkor tudná úgy szervezni a család életét, hogy idő és energia se maradjon holmi pasizásra, mindezt úgy, hogy ellenvetés sem lenne, hanem a családja lenne fontosabb a lánynak."

Fene tudja, szerintem nemcsak nem volt soha 14 éves gyereked, de mintha te sem lettél volna soha 14 éves. 14 évesen tuttira nem igényeltem, hogy anyám foglalkozzon velem. Család? Miközben épp szerelmes vagyok, és a család nem képes felfogni? Tudod, hova kívánom a családot?

Amúgy ez az első lépés ahhoz, hogy a jövőben ne igazán érdekeljen a család, ha ezt az első fellángolásomat nem képesek elfogadni.

"Előbb vinném el a 14 éves lányomat (ha lenne) egy kéthónapos nyaralásra, mintsemhogy bepasizgasson unalmába holmi kis penészhuszárral..."

Aha... szóval nincs gyereked... de könnyű a pálya széléről bekiabálni. Viszont van nyáron két hónapos szabadságod? Hát az emberek többségének nincs. Ugye nem vagy pedagógus? Mert halálra rémít a gondolat, hogy a gyerekemet a hozzád hasonlók nevelik.

"megismertem, hogy milyen egy férfi" magyarul kúrtak 14 évesen, széép:D

Gyakorin mindenhol csak a megfogalmazás számít, és fel pontozzák:)

#76

Neked egyébként mi bajod van? Mi közöd van bárkinek is a szexuális életéhez (akárhány éves is legyen)?

Önmagában az, hogy valaki fiatalon veszíti el a szüzességét még semmit sem árul el róla. Ráadásul nagy valószínűséggel a válaszoló nem is erre célzott ezzel...

"Persze, logikus. Mert neked mindig igazad van, ugye?"

Nem mindíg, de ha nincs azt beismerem!

Itt a szavazatokon is (nem százalékok) látható kinek van igaza!

Lehet követni a példát! Beismerni ha tévedtek!

Nem véletlenül "többség dönt" és túlél.

"Ugye nem vagy pedagógus?

Mert halálra rémít a gondolat, hogy a gyerekemet a hozzád hasonlók nevelik."

Edző vagyok!

A pedagógusok gyengék, fegyelmezni sem tudnak, ahogy motiválni sem!

Van két hónap szabdságom simán egy évben, és szégyellném, ha a szó hagyományos értelmében lennék "pedagógus", mert egy edzőt alapból jobban becsülnek és fizetnek is!

Nincs még 14 éves gyerekem, párom még csak 23 éves, viszont a hozzád hasonlók gyerekei nálam ki szoktak hullani :)