Normális, hogy egy 14 éves lánynak nem engedik a szülei, hogy barátja legyen?

Normális, mert most lenne a felvételije,

a továbbtaulással foglalkozzon inkább,

mert barátja egy év múlva is lehet,

amikor már felvették egy jó helyre!

1. válaszoló, láttál már középiskolai felvételit?

Talán a Fazekasnál van verseny, vagy még egy-két top suliba, de amúgy szinte mindenkit felvesznek oda, ahová menni szeretne.

Ráadásul ott sokszor nem a tényleges tudás számít, hanem a készségek. Sokkal többre megy azzal, ha heti 2x2 órát eltölt egy magyar-, és egy matektanárral ahelyett, hogy magol egyedül egész hétvégén, meg izgul feleslegesen. Ráadásul tanulni a középiskolában kell csak igazán, ennyi erővel ott se legyen barátja, mert "mindjárt érettségi"?

De hogy a kérdésre is válaszoljak:

Nekem is volt 13-14 évesen barátom, de az a tipikus diákszerelem volt még (jó 10 éve:D). Nem volt szex, petting és egyebek. Egyszerűen csak együtt lógtunk, iskola után mindig hazakísért, esetleg elmentünk a közeli Mekibe, vagy ettünk egy sütit/fagyit, télen forrócsokiztunk és ennyi.

Ha nem engedik a szülők, barátja akkor is lesz, csak megtanul hazudni is mellé.

"#1 Ilyenkorra már mindenkit felvettek mindenhova, februárban volt a felvételi"

Kivéve aki évet ismétel, vagy évvesztes!

"Talán a Fazekasnál van verseny, vagy még egy-két top suliba, de amúgy szinte mindenkit felvesznek oda, ahová menni szeretne."

Máshol is rangsorolnak, kivéve a "darab darab", csak meglegyen a támogatás utánuk "intézményeknél"..

"Ráadásul tanulni a középiskolában kell csak igazán, ennyi erővel ott se legyen barátja, mert "mindjárt érettségi"?"

Pont nem ezt mondtam ha figyeltél.

De mi értelme akkor bepasizni amikor egyébként is egy jelentős "környezetváltozás" előtt áll?

Valószinűleg új helyen, új emberekkel összezárva, és akkor menjen a távkapcsolatos szenvedés? Az jobb?

Nem lesz elég neki az új környezetbe való beilleszkedés, még azon is idegelje magát, hogy nincs a pasija mellett?

Meg azt se tudják egymásról, hogy mit csinál a másik meg épp kivel a külön iskolába?

Miért, az jobb, amikor osztálytárssal jön össze, szakítanak 2 hónap után, aztán a maradék 3,5 évben nézhetik egymást nap, mint nap 8-9 órán át?:D

Ne az legyen már a kifogás, hogy jajj nem fognak egy iskolába járni...

18 vagyok, ezért ne úgy nézzétek, mintha szülői válasz lenne, de azért én is gondolkodom ilyen szituációkon néha.

Most oké, hogy túl fiatal hozzá (egyes vélemények szerint), de nem tudom elképzelni, hogy szülőként hogyan tudom kivitelezni a tiltást, hogy az ne menjen a velem való bizalma rovására.

Mert értitek, egy srác megkérdezi, hogy járnak-e, most ott élesben vagy igent vagy nemet fog mondani, nem pedig azt, hogy várj megkérdezem előtte anyámat. Ha meg utólag újságolja csak nem fogom azt mondani, hogy szakíts vele, mert én azt mondtam. Ez nem életszerű.

Megtiltani teljesen meg nem tudom, mert ha jár közösségbe, akkor úgyis látják egymást alap esetben. Pl nekem voltak olyan osztálytársaim általánosban, akik jártak, szülők a csajt tiltották, de csak annyi volt, hogy a srác ugyanúgy hazakísérte suliból, egész nap együtt lógtak, maximum nem engedték őket kettesben talizni, meg nem hívhatta át a srácot, mint akkor, amikor még csak barátok voltak. Ennek semmi értelme.

Meg szerintem sokkal jobb,ha ésszerű korlátokat szabok, biztosítom arról, hogy bármiről bizalommal fordulhat, minthogy aztán ott játszon ki ahol tud. Mert azért 14 éves, nem olyan fiatal már, hogy elég indok legyen, hogy mert nem és kész. Én nem vagyok ez a tekintélyelvű típus. Megbeszéljük, hogy suli után egy egy órát lóghatnak együtt, amíg nem romlik az átlag, hétvégén átmehetnek egymáshoz, talizhatnak, meg ilyeneket meg lehet beszélni.

Meg amúgy nem értem, hogy azt, hogy valakinek van egy párja 14 évesen, az egyesek szerint miért jelente tanulmányi eredmény romlást, sima baráti talik miatt is eshet vissza a tanulás, de a barátoktól se tiltja el normális szülő a gyerekét, merthogy átlag. Nekem volt párom 14 évesen. Megmondom mi volt a hatása a tanulmányaimra. Mi első osztálytól riválisok voltunk matekversenyen, aztán valamiért hatodikban vagy hetedikben járni kezdtünk. Most ez a rivalizálás ugyanúgy megmaradt, csak bőszen boldogítottuk egymást azzal szabadidőben, hogy ki tud gyorsabban és hatékonyabban versenyfeladatot megoldani. És így nem csak a versenyfelkészítőkön, az aktuális verseny előtti időszakban volt ez a megmutatom, hogy ki az okosabb, hanem folyamatosan, ami nyilván mind a kettőnkből kihozta a maximumot hetedik-nyolcadikban, ami ugye pont a felvételi. Aztán végülis 16 voltam, amikor véget ért a kapcsolat, ami ilyen 12 éves koromban kezdődött. Mondjuk úgy, hogy azalatt az idő alatt tanulmányi téren kihoztuk egymásból a maximumot, mivel általánosban a kapcsolat előtt is mi voltunk a két évfolyam-első és mindig jobbak akartunk lenni a másiknál szinte mindenből, de főleg matekból, és ez a kapcsolat alatt se változott. Konkrétan annyi volt a kapcsolat 14 éves korunban, mintha barátok lettünk volna csak szájrapuszival és kézenfogva járkálással.

Szóval én azt mondom, hogy ha egyidős sráccal kezd, és nem húzzák le egymást, akkor nem érdemes tiltani.