Miért jó az önállóság, amikor sokkal könnyebb a mamahotel, miért akarják az emberek a nehezebb életét és költöznek el a szülőktől? Ilyen mazochista lenne az ember?

Mert imadok onálló lenni.

21 éves vagyok, és teljesen jól elvagyok egyedül. Akkor és oda megyek, amikor akarok. Azzal jövök haza, akivel akarok :D

Eszembe sem lenne haza költözni.

Én sokkal jobban érzem magam távol a szüleimtől. Nem bírtam azt, hogy egészséges emberként idősödő emberek rigolyáihoz kell alkalmazkodnom (pl. anyám mert este 9kor aludni akart, akkor meg már nem nézhettem tv-t, mert ha 5-ösen volt a hang, akkor is zavarta, mert gipszkarton a fal; morogtak, ha szökőévente egyszer éjfél után értem haza, ha osonva is, mert "felverem a házat"... mellette volt egy öcsém is, aki elvárta, hogy amikor ő tanulni méltóztat, síri kussban legyen az egész ház, és azért leordíotta a fejem, mert egy műanyag kupakot levertem véletlenül a szobában vagy mert köhögtem). Most kb. hawaii van, mert akkor kelek-fekszem, amikor akarok (jó, nyilván, munkakezdésre fel kell kelni, de senki nem szólhat bele, hogy most miért csak 5 órát aludtam, mert "kell a 8 az orvosok szerint"), ha éjfélkor akarok elmenni fürdeni, az is OK, nem fejhallgatóval kell zenét hallgatnom, mert XYt zavarja... akkor edzek, táncolok a szobában, amikor jólesik; azt eszem, amit szeretnék; nem tudjátok a blokkjaimat nézegetni, hogy mire mit költöttem. Ha vkit fel akarok hívni, nem kell előre bejelentenem meg lefuttatnom, hogy mindenkinek oké-e.

Én emellett egy introvertáltabb és önállóbb, magányos farkasabb típus vagyok, én nem halok abba bele, hogy nem alszik velem egy házban vki este meg "nincs kivel dumcsiznom minden nap"... a covid karantén kezdetben engem is kikészített, de nem azért, mert nem élt mellettem senki, hanem mert senkivel nem tudtam élőben találkozni (de nekem ahhoz az is elég a "kielégüléshez", ha munkatársakkal találkozom az irodában). És nem tartom akkora áldozatnak, olyan nagggggyon nehéz dolognak a takarítást, főzést, mosást, mosogatást sem.,

Én, mint "mama hoteles" (#7 voltam) eskü, próbáltam keresni a kommentek között valami olyat, amit én nem tehetnék meg itthon (3 lakásos családi ház, tudom ez nem mindenhol így van, panelban elég szar lenne), de senki nem tudott olyan állítást tenni, amit a saját albérletében, lakásában megcsinálhat az ember, én viszont itthon nem, úgy, hogy közben zavarnék akárkit.

Kezdve azzal, hogy az jön ide a barátaim, kollégáim, barátnőim közül akkor amikor akar(igen, van, hogy itthon sem vagyok és átjönnek), valamint az a nagy önállóság, amit sokak mondanak, hát, én voltam ilyen nagyon mamahotelesek fikázó lakásában, hát olyan áldatlan állapotok voltak ott...még, hogy önállóság...és gondolom nincs vele egyedül....

Szóval először mindenki tegyen rendet a saját háza táján, majd akkor fikázza a repedést a szomszéd házán.

Köszönöm.

(#43 voltam), mi sem vagyunk pénzesek, még nagypapám építette a házat, ő így tervezte, most már azért változott a helyzet, mert mindenki dolgozó korú a családban, így ha összedobjuk a pénzt akkor jut is mindenre meg marad is, de ehhez az kell, hogy kigyere a családoddal.

Tudom, csak egy elkényeztett mamahoteles vagyok, aki semmirekellő, ezt a GYK-n olyan jól megálmodják mindig 4 sor írás után :D

44. Akkor te szerencsés vagy de az emberek többsége nem így él/t a szüleivel. Van akinek ritka elviselhetetlen vagy alkoholista, kontrollmániás szülője van, vagy kicsi a ház/lakás vagy mindez együtt.

Nálunk pl. egy szobában hárman, az alkesz apám, az idegbeteg ordibáló anyám, 100+ km-re minden értelmes iskola és munkalehetőség. Ilyen helyről szerintem menekülni az alap. Normális szülőkkel, önálló lakrészben abban a városban ahol tanultam/dolgozok én is ellaknék otthon. Bár ha külön lakrészek vannak, az szerintem már nem is a mamahotel kategória.

Azért a leválasztott (tehát különálló) lakás egy házon belül nem egyenlő a mamahotellel.

Pláne ha tudod külön kezelni a számlákat és nem főznek rád, nem szaladgálnak át minden percben

Nem mindenkinek jo a mamahotel es nem is mindenki lakik a szuleinel jo anyagi es csaladi korulmenyek kozt.

En apammal nem jottem ki jol es szegyelltem hogy milyen alkoholista. Raadasul mi nem csak ugy laktunk hogy apa, anya, gyerekek hanem meg a nagymamam is ott lakott.

Most sokkal jobb korulmenyk kozt elek, nincs itt az alkoholista apam, a mamam se aki nagyothall es ezert max hangeron megy a tv. A hazam is sokkal jobb, modernebb mint a szuleime. A futes korszerubb, van klima, a furdoszoba modernebb, stb. Raadasul en es a felesegem dontjuk el hogyan alakitjuk a hazat. A szuleimnel nincs beleszolasom abba hogy milyen a haz.

Egyedulallokent is jobb a kulon eles. En egyedulallokent a szulokkel laktam mert nem kerestem olyan jol, de ha kulon lakhattam volna akkor az ismerkedes is jobban ment volna. Most hogy vinnek fel egy csajt ugy hogy kozben ott van anyam, apam, oreganyam meg a tesom?

Annak jo a mamahotel akinel a szuloi haz eleg nagy ahhoz hogy siman elferjen es a szuleivel is jo a kapcsolata. Vannak ismeroseim akik fiatal parkent az egyikuk szuleinel laktak, hogy ne alberletre menjen el a penz. Kivolt alakitva nekik egy kulon resz szobaval, konyhaval es furdovel. Most mar sajat hazban laknak mert nem ment el a penzuk alberletre. Volt akiknel nem volt kulon lakresz de ott laktak a csaladdal evekig es igy tudtak venni hazat amit ujitgatnak. Ha kesz a haz akkor koltoznek.