Megbántad,hogy gyereked lett ?

Itt is sokan írták, hogy ezt senki nem fogja bevallani - de miért nem? Azért, mert a társadalom szemében ez elképzelhetetlen és aki így mer érezni az egy utolsó gerinctelen patkány aki akassza fel magát!

Én is óvva intek minden barátomat, hogy még véletlenül se vállaljanak gyereket, mert jobb azt megbánni... (szerencsére nem is akarnak)

Én sem fogom az apámat tutujgatni, mert baromira nem érdemli meg, alkoholista, és megkeserítette az életemet. Ezt meg is mondtam neki, megy majd az elfekvőre ha olyan állapotban lesz, én nem fogok drága otthont fizetni neki. És igen, én sem kértem az életet.

Ha meg én leszek trotty, otthonba vonulok és kész. Alólam nem mosná a gyerekem a pisát, szart, soha nem várnám el, hogy ekkora teher legyek szerencsétlennek.

Inkább tologasson nyugger koromban és nézze nekem a szeretet otthont, de akkor sem vagyok egyedül.

Viszont aki nem akar gyereket, mondván hogy a nyugalmat szereti, kérdem én annak mi az élet célja?

Miért él?

Én kíváncsi lennék, hogy érted a kérdést!

Arra gondolsz, hogy azzal kelek, azzal fekszek, hogy bár ne lenne? Vagy mennyivel jobb volt előtte? Vagy naponta párszor eszembe jut? Esetleg havonta párszor? Vagy évente párszor?

Amikor lehányt a Spar közepén, telibe, miközben épp felvettem megpuszilni, azt kívántam bár ne történne ilyen velem, tömeg volt, mindenki látta, miközben elbújtam a mosdóban azon gondolkoztam, hogy ez nem lehet az én életem.. Utólag vicces.

Naponta nem jut eszembe, de ha meglátok valaki 24 éves karriert épített csinos csajt egy luxuskocsiban, arra gondolok, hogy ez lehettem volna én is. Aztán felidézem milyen volt szingli egyetemista huszonévesnek lenni, és már nem kell az élete.

Szóval csak ilyen ábrándozásjelleggel néha beleképzelem magam mások helyzetébe, és arra gondolok de jó lenne, de igazából nem cserélnék velük. Ezt mondjuk gyerek előtt is csináltam, elképzeltem, hogy valami vén 40es pasival dugok, aki megveszi nekem azt, amire vágyom, de sohasem mentem bele ilyesmibe, csak ábrándozni jó róla. Vagy milyen jó lenne rózsaszínre-ezüstre festetni a hajam, oldalt felnyíratni és extrémen kinézni, de nem csináltam meg, és örülök neki.

Szerintem sokan fel sem fogják, nem gondolják komolyan ezeket. Így voltam már én is a gyerekkel, havonta eszembe jut, aztán beugrik a korábbi élet árnyoldala, és már nem kell. Minden csak addig szép, amíg csak ábránd. Emlékszel mindig anyuka akartam lenni 18 körül, aztán most, hogy az vagyok, hát nem olyan mint képzeltem. Máshogy jó és van benne rossz is, de azért zömében jó.

Kinek nem világos még hogy a gyerekeseknek szól a kérdés?

Akinek nincs gyereke az ne szóljon bele. Nem, nem érdekel minket hogy nem is akar gyereket, mert nem ez volt a kérdés!!!

49-es!

Berendezkedik egy nyugis életre. Van egy jó munkahelye. Utazik (sokat), szóval nem merül ki a görög tengerparton való tespedésből, hanem tényleg világot lát. Műveli magát. Annyi minden van.

52# Mi ugyanezt tesszük gyerekkel, sőt, gyerekekkel. És mivel nőnek mint a gomba, minden évben új élmények érnek minket, nagyszerűen elszórakoztatnak ahogy rácsodálkoznak a világ dolgaira, ahogy feltétel nélkül szeretnek, bár lehet hogy szerencsések vagyunk mert nagyszerű gyerekeink vannak, már szinte felnőttek, vezetni tanulnak, ügyesek. Persze voltak nehézségek is, de visszagondolva ezek eltörpülnek amellett a sok jó mellett amit kapunk tőlük.

Pont a napokban gondolkodtam rajta hogy ami ér boldog pillanat az tőlük származik a hülyeségeikből, a csacskaságaikból mi rengeteget nevetünk a gyerekeinkkel.

Lehet utazni párral kettesben is, mindegyiknek meg van a varázsa.