Mit gondolsz azokról a gyerekekről, akiknek a szülei autót vesznek rögtön miután megszerzik a jogsit? Te is így tennél/tettél?

Értem. Szóval ha valaki szüleinek van pénze, és a gyerek kap egy autót a jogsija mellé, akkor az már automatikusan egy felelőtlen, elkényeztetett felvágós kis hül*egyerek lesz, aki csak menőzni és autókat összetörni tud. :D

Hát nem te vagy a legélesebb kés a fiókban. És igenis irigy vagy, mert nem tudod milyen gazdagnak lenni. A helyedben magamba fordulnék, miért keresem másban a hibát.

Csak úgy árad belőled az irigység és a rosszindulat.

“csak kap egy autót, hogy azzal menőzzön a barátainak, a facebookon, a suliban”

És mégis mire fel ítélsz el idegen fiatalokat, hogy biztos hencegnek? Mit tudsz róluk? Honnan állítod ilyen biztosra, hogy tuti minden második poszt az új menci verdáról szól? Ja tudom, most jön majd az “én ismerőseim ezt csinálják”. Hát az enyém meg nem. Egy kőgazdag családból származó, de tisztességes, okos, visszafogott lány, aki igen, kapott egy drága autót a 18. születésnapjára. Igen, vezeti is. Egyedül. Egy db posztot nem láttam róla, a kiscsaj is csak akkor említi, ha kérdezik, a szülei mondták el. De nyilván te onnan a fotelből jobban tudod, hogy ez az idegen lány biztosan felvág.

“Nem vagyok irigy felelőtlen, elkényeztetett gyerekekre”

Megint milyen jogon mersz így beszélni számodra ISMERETLEN emberekről? Ki a franc vagy te?

“Ugyanúgy felelőtlen szülő sem akarnék lenni”

Már a szülőket is szidod elvakult irigységedben, pedig lehet, többet letettek az asztalra, mint amennyit te valaha is fogsz. Pofám leszakad. De te neeeeem vagy irigy.

A “nem engedem egyedül vezetni” dolgot meg hogy képzeled? Felhívom a figyelmedet, hogy nem oktatóautóban fogsz ülni, nem fogsz tudni helyette fékezni. Majd belenyúlsz a kormányba, ha pl autópályán szerinted közel megy a másik sávban levőkhöz? Hát ez marha jó ötlet lenne oktatási rutin nélkül. Véletlen sem te okoznád a balesetet.

Én is kaptam kocsit rögtön a jogsi után, 17 évesen, anyukám suzukija lett az enyém. Kb egy évig mindig ült mellettem valaki, amíg "összeszoktunk".

Nagyon hálás vagyok érte, ha majd lesz gyerekem én is igyekezni fogok úgy segíteni, ahogy csak tudom és az anyagiak mellett egy normális értékrendet is szeretnék átadni neki.

Szerintem leginkább az utóbbin múlik, hogy egy tahó felnőtt lesz-e a gyerekből...

Hát ahogy most visszagondolok, szerintem friss jogsisként sokkal több necces helyzetem volt, mikor ült mellettem valaki és dirigált, "jó tanácsokat" osztogatott, mint mikor egyedül, nyugisan mentem. Simán levezettem több száz kilométert is bármiféle probléma nélkül, de mikor a papámat kellett átvinnem egy 30 percre lévő másik városba, mire odaértünk legszívesebben a hajam téptem volna, mert az se volt jó, ahogy egyenesen mentem egy üres úton.

Amúgy 10 éve van jogsim, soha egy koccanásom se volt.