Ha valaki meghallja, hogy nem annyira jövök ki jól a szüleimmel rögtön meglepődik, miért van ez?

"Sosem volt ,hogy segítettek volna leckében, csak akkor visznek el suliba vagy más elfoglaltságomra ,ha nagyon muszáj. Jó, néha van ,hogy elbeszélgetünk,de komolyabb eszmecseréink sosem voltak,"

Ettol meg nem feltetlenul rossz szulok,es ez meg nem akkora foben jaro bun a reszukrol, hogy ezert oket utalni kellene, vagy egyaltalan csak masoknak beszelni rola. Az mas kerdes hogy nem sok kozos temad van veluk, vagy esetleg erzelmileg nem a legkozelebbi a kapcsolat. Nekem ennel szazszor rosszabb szuleim voltak, es szerintem nem en vagyok itt az egyetlen. Vizont nem latom ertelmet hogy mindenkinek ujsagoljam, milyen is koztunk a viszony. Foleg hogyha keves konkret okod van amire hivatkozni lehet, marmint a fent emlitetteken kivul, akkor konnyen tunhetsz egy halatlan hideg gyereknek.

Eléggé túlzó elvárásaid vannak szüleiddel.

"Sosem volt ,hogy segítettek volna leckében"

Sok szülő van, aki tényleg nem tud a gyerekének segíteni egy kétismeretlenes egyenletrendszer megoldásában, vagy a hidrosztatikai felhajtóerő elmagyarázásában, vagy a soros és párhuzamos kapcsolás értelmezésében, vagy a kovalens kötéshez nem tud hozzászólni, vagy a verselemzésben nem tud segíteni, vagy a világgazdasági válság okait nem tudja elmagyarázni. Ezt ne ródd fel nekik és ne is a fogyatékosságukként éld meg!

"csak akkor visznek el suliba vagy más elfoglaltságomra,ha nagyon muszáj"

Miért kéne autóval vinniük, ha van két lábad, ill. fel tudsz szállni a buszra?

Az persze jobb lenne, ha jobban el tudnátok beszélgetni egymással, de ez még nem az a kategória, amire azt mondhatnád, hogy nem igazán jössz ki velük. Talán ezért is lepődnek meg, mert egy ilyen mondat után rosszabb helyzetre gondolnak.