Érdemes elmondani a szüleimnek, hogy biszexuális vagyok (lány), amíg úgysincsen barátnőm? Vagy jó lenne, ha már most, előre elmondanám, és akkor nem azzal kéne rögtön kezdeni, hogy barátnőm van? (17/L)
[+1 kérdés: ha erre jártok, biszexek, melegek, leszbikusok, ti hány évesen, milyen helyzetben mondtátok el a szüleiteknek, és mit reagáltak? (ez már inkább csak kíváncsiság, a kérdéshez nem sok köze van, tudom :) )]
Szülőktől is kérdezem a fő kérdést, ti melyik esetnek "örülnétek" jobban, ha még most, vagy csak ha már éles a helyzet?
kinövöd!!
en is azt hittem h az vagyok..a fiatal lanyok nem találják a helyüket a vilagban.
Nagyon örülnék, ha nem jönnél olyan hülyeségekkel, hogy kinövöm, első. Tizenhárom éves koromban éreztem először azt, hogy valami nem stimmel, tizenöt évesen gondoltam bele igazán, hogy mi van ha (akkor még magamnak sem vallottam be), tizenhat évesen mondtam ki hangosan először az egyik legközelebbi barátnőmnek, mostanra már teljesen biztos vagyok benne.
Jelenleg is egy lányhoz vonzódom, a különbség csak az, hogy nem plátói, mert ő leszbikus és nagyon jóban is vagyunk, ezért lett aktuális ez a téma.
38 éves vagyok, eszembe sincs közölni a családommal, hogy biszex vagyok, pedig barátok tudják, sőt nem nagyon titkolom a munkahelyemen se (bár eddig összesen 2 kollégának volt annyi vér a pucájában, hogy konkrétan rá is kérdezzen)
nyilván kénytelen leszek megmondani, ha esetleg azonos nemű párom lesz majd...
Szerintem erre nincs jó vagy rossz idő, hogy mikor kell vagy mikor legalkalmasabb elmondani nekik. Amennyiben a szüleid nem nyílt gondolkodásúak, akkor sajnos nem fognak jól reagálni egyik esetben sem. Ha akkor mondod el, amikor nincs barátnőd, akkor úgyis azzal jönnek majd, mint az első válaszoló: hogy csak hóbort az egész, biztos csak bebeszéled magadnak. Ha meg akkor mondod el, amikor van valakid, akkor meg azt mondják majd, hogy ő van rád "rossz hatással", és telebeszélte a fejed hülyeségekkel, valójában nem is vonzódsz te hozzá, csak barátok vagytok.
De ha én a helyedben lennék, már most elmondanám nekik, hogy ne duplán sokkoljam le őket, amikor van valakim; egyrészt azzal, hogy bi vagyok, másrészt azzal, hogy azonos nemű párom van. Legalább, ha már elmondtad nekik, hogy a lányokat is szereted, akkor nem fognak annyira meglepődni, ha egyszer csak beállítasz egy lánnyal és mondod nekik, hogy "ő nem egy barátnőm, hanem A Barátnőm". :)
Én olyan 19 éves korom körül tálaltam a dolgot.
Egy terápián voltam, sok minden mást is elmondtam anyának, amit korábban nem, és azt gondoltam, hogy ezzel már tovább nem ronthatok az akkori helyzeten xD.
Ő nem az a típus, aki kiűz a családból. Elsőnek azt hittem tok jól fogadja, de kiderült, hogy nagyon nem. Nem értette, hogy ez hogy lehet. Még egy ok, amiért "nem vagyok normális" és társadalmilag vállalható. De mindegy.
Azóta eltelt 2-3 év, leülepedett a dolog. Még nem volt senkim, így nem volt annyira aktuális a dolog. Viszont a mai napig mindig úgy tesz, mintha heteró lennék, mikor lesz fiúm stb. (mondjuk mikor elmondta azt mondtam, hogy a lányok IS bejönnek). Szóval jóformán tudomást sem vesz erről ... de hát mindegy, majd ha lesz valakim, akivel komolyabbra fordulnak a dolgok, akkor csak észere veszi, hogy mi a szitu :D Nem könnyű egyébként.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!