Hogyan állnátok hozzá ha a gyereketek érettségi után nem rögtön egyetemre menne, hanem egy évre külföldre?
Én vagyok a gyerek. Felhoztam már a dolgot a szüleimnek, de csak ilyen felszínesen. Szóval semmi konkrétum meg ilyesmi, viszont mostmár kb 80%-ban biztos vagyok benne hogy ha leérettségizek(jövő évben) akkor külföldre akarok menni au pair-ként dolgozni, maximum 1 évig. Ennek az az oka, hogy még fogalmam sincs hogy mit tanuljak, melyik egyetemre menjek, meg egyáltalán mivel foglalkozzak majd később. Vannak dolgok amik érdekelnek, de eddig egyik sem olyan amivel egész életemben szívesen foglalkoznék. Azt meg nem akarom hogy elmenjek egy egyetemre, kitanuljak egy szakmát ami nem is érdekel, és utáljam csinálni. (tudom, 1 év alatt sok minden változhat stb..) Viszont szeretnék megtapasztalni bizonyos dolgokat, nagyobb önállóságot tanulni stb. Nyelvismeret szempontjából is állok szerintem olyan szinten hogy ez nem lenne probléma, és elboldogulnék. Angolból felsőfokúm van, jövőre emeltezek belőle. A gimiben még franciát is tanulok, és ez az a dolog ami talán a legjobban érdekel. Vagyis a francia, meg alapjában véve a nyelvek, de legjobban a francia. Franciából középfokot tervezek letenni,de szeretném megcsinálni majd a felsőfokot is,illetve szívesen foglalkoznék vele majd a jövőben ha úgy alakul, szóval ezért merült fel bennem Franciaország.
Nem tudom hogy a szüleim hogy reagálnának erre. Mert mikor felhozódott a téma, akkor nem annyira érdekelte őket, csak anya mondta hogy "jaj, akkor látogathatlak minden hétvégén" (ezt szerintem viccként mondta, de nem biztos) Viszont van egy ismerősöm, aki mikor felhozta ezt a dolgot otthon, szinte letépték a fejét, mert hogy miért hagy ki egy évet, miért nem megy az egyetemre rögtön. És én is ettől félek. Mármint hogy nálunk is ez lesz a baj, hogy miért hagyok ki egy évet. Amúgy arra is gondoltam hogyha megtetszik ott az élet, akkor az egyetemet is ott végezném(de ez még elég távoli terv)
Bocsánat, lehet egy kicsit sokat írtam így elsőre. Szóval azt szeretném kérdezni, hogy szülőként hogy reagálnál ha a gyereked kihagyna egy évet ebben az esetben?
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:én is így álltam a dologhoz, aztán eltolódtak a dolgok, már nem ment a felvételi sem a munkába ment minden energia és végül az egyetem nem sikerült, vén fejjel meg már nem tudom letenni. És nagyon megbántam. Csak akkor vágj bele, ha tudod, hogy utána visszamész tanulni mindegy mi van.
Azóta is mindig a " nincs diplomád" falba ütközöm munka terén és így vénebb fejjel már belátom kellett volna az a papír, akkor is ha csak büfészakot végeztem volna el...
válasza:A legtöbb szülő ilyenkor megijed, mert azt vizionálja, hogy a gyereke a következő évben sem fog továbbtanulni és az azutániban sem. És sokszor ez is a helyzet.
A szülők általában azt akarják, hogy minél hamarabb a saját lábadra tudj állni.
Ennek ellenére, ha abszolút nem tudod, mit akarsz, akkor igen, mégis halogatni a dolgot.
De az au-pairkedésnél valami jobbat is kitalálhatnál. Ezt, így, ha nem is tiltanám meg, nem támogatnám.
válasza:ugyanis ha semmilyen szakot végzel el álmaid munkáját még mindig megtudod találni és mindig tudsz új szakmát tanulni. Szóval ez a 20-on éves felfogás, hogy nem tudom mit akarok (ami a mai generációnál valamiért nagyon gyakori), nem elég indok.
Mert később is átigazolhatsz más egyetemre/szakra stb. Jelentkezz 3 Egyetemre, aztán ahova felvesznek halassz fél évet, addig menj külföldre dolgozni és ha fél év után sem tudod mit akarsz akkor 1 év múlva sem fogod tudni -.-"
válasza: válasza: válasza:Elöre bocsátom, hogy szülö vagyok, és valamennyire voltam hasonló helyzetben.
He a nyelvek érdekelnek, de konkrétan nem tudod, mit akarsz, akkor mindenképpen próbáld meg. Egy vagy két év alatt nem vesztesz sokat tanulás terén, viszont igen sokat önállósodhatsz.
Azt tudni kell, hogy az ai-pair ugyan kifejezetten jó és anyagilag nem megterhetö mód külföldön lenni, de általában sok munka, és nem mindig egyszerü, föleg, mert az ottani család nem fog hozzád alkalamzkodni, neked kell beilleszkedni oda.
A nyelvben sokat tudsz fejlödni, ha aktív vagy és nem sajnálod magad, hogy mennyire rossz idegenben meg nem tudsz beszélni az ottaniakkal stb - ami általában sokakra jellemzö.
Utána sok mindent másként fogsz látni, felnöttebb leszel az biztos, hacsak nem szüksz haza pár hónap után - de nálad nem valószínü, mert elég komolyan állsz a témához.
Szülöként természetesen aggódnék, mert elég messze kerül a gyerekem és nem tudok mellette lenni, ugyanakkor azt is tudtam mindig, hogy a gyereknek le kell válnia a szülökröl és önállósodnia, és erre ez igen jó módszer, emellett még érteme is van.
Én támogatnálak (ahogy támogattam is egyik gyerekemet), a szüleidet viszont te ismered. Mindettöl függetlenül, ha menni akarsz, az ö beleegyezésük nélkül is meg tudod tenni és ha látják, hogy boldogulsz, akkor meg fognak nyugodni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!