A szüleim ezt miért nem értik meg?

40/40 vagyok

ha úgy döntesz dolgozni szeretnél, sok munkalehetőség van azoknak, akik rendelkeznek diák jogviszonnyal, ilyenkor rugalmasak szoktak lenni az időbeosztással és sokféle munka van. ezt érdemes lehet kihasználni.

Ja és egyetemeken van szociális és tanulmányi ösztöndíj, ha még nem tetted nézz utána milyen lehetőségeid vannak az egyetemeden, mert plusz pénznek tök jó, kicsit segyt függetlenebbnek lenni a szülőktől

26os ja biztosan irigykedni fogok rá amiért 32 évesen diplomázik, mikor nekem 32 évesen már saját lakásom van és megtakarításom, két diplomával(nem nem anyuciék vették a lakást).

Valóban sárgulok az irigységtől a kérdező életképtelenségéért.

Havonta felteszi a kérdést, múlt hónapban még csak akart egyetemre jelentkezni, OKJról meg szó sem volt.

És azóta is K-val írja a 'rengeteGet', hiába írtam le neki 100x, hogy így felismerhető! Unalmas már... Menj el dolgozni végre!

Miután leérettségiztem, úgy, hogy az utolsó 2 évem a suliban úgy telt, hogy alig jártam be, mert pánikbeteg voltam, szorongtam és folyamatosan nyugatót szedtem, nem tudtam odafigyelni, nem tudtam tanulni, de leérettségiztem, nem túlzottan jó eredménnyel ugyan, aztán jelentkeztem OKJ-s képzésre. Fogalmam sem volt mit akarok.. de augusztus végén jelentették be, hogy hát nem indul a szak.. máshol nem volt hely, így 19 évesen beálltam dolgozni. Pánikosan, nyugtatósan, szorongva.. katasztrófa volt akkor minden nap, amikor felkeltem, de eszembe nem volt otthon maradni. Úgy voltam vele, hogy jövőre majd megpróbálom még egyszer, hátha.. hát nem próbáltam meg. Nekem is csak egy érettségim volt, kipróbáltam egy csomó mindent, bolti eladó ruhaboltban, aztán vendéglátás, majd végül sikerült bekerülnöm egy kis magyar vállalkozáshoz asszisztensnek. Ötletem nem volt, hogy mit tanuljak..így úgy voltam vele, hogy egyszer csak jön, addig dolgozom.. és majd alakul. Aztán bekerültem az állami szférába, nem puszival.. elkezdtem a jogi asszisztensit, de nem tetszett, ott hagytam, aztán jött az ötlet, hogy megcsinálom a mérlegképest, mert jó szakma, el lehet vele helyezkedni, van egy csomó ráépülő, szóval miért is ne. Jövő héten fogok vizsgázni a beugró szakmávól, vállalkozó és bérügyintéző. Munka mellett köszönöm megvagyok. Hétvégén járok suliba, már amikor nem online oktatás van, munka után és este tanulok. És nem büfészakma, mert könyvelés, számvitel, bérszámfejtés, tehát sok időt, gyakorlást, tanulást igényel. Meg lehet csinálni...

Örülök, hogy kimásztál a depiből, nem lehetett egyszerű és utána sem egyszerű visszarázódni és nem azon kattogni, hogy vajon beleesel-e újra és ha igen, mikor. Nekem jót tett a "szociális" élet, az, hogy dolgoztam, különben még rosszabb lett volna a pánik is meg a szorongás is. Szerintem neked az egyetem és az OKJ sok lesz egyszerre. Én a helyedben egyiket kiválsztanám és mellette elmennék dolgozni.

27N

A depressziósok jellemzője, hogy amikor jobban érzik magukat, akkor túlvállalják magukat. (Tudom, mert én is ezzel küzdök.) Ha nagy lesz a stressz, romlik az állapot, és a szépen megálmodott kártyavárad összedől. Ebből kifolyólag ez egy ördögi kör lesz, addig amíg ezt fel nem ismered, és nem adsz lejjebb a saját elvárásaidból és nem nézed a helyzetedet egy reálisabb szemüvegen keresztül.

Rendben van, hogy képzed magad, de valahogy ennyi idősen a munkát is be kellene tudnod szorítani a napirendedbe, ez teljesen reális elvárás a szüleid részéről. Sajnos a munkaerőpiacot nem fogja érdekelni, hogy te depressziós voltál.

Ha eddig nem tetted volna, keress fel egy pszichológust is.

Szerintem az egyik iskolát mindenképp hanyagold, és keress valamilyen munkát, call centerekbe tényleg szinte bárkit felvesznek.

Amúgy a szüleid eddig elég türelmesek voltak, szerencsésnek érezheted magad, engem folyamatosan cseszegettek egy nem könnyű egyetem utolsó évében, hogy mikor fejezem már be, mikor megyek dolgozni, húszas éveim közepén, amitől a depresszióm csak tovább súlyosbodott, és nem is fejeztem be végül. Amikor munkát vállaltam megnyugodtak valamelyest...

Már megint te?

Hihetetlen, hogy anyádék még mindig eltűrik hogy élősködj rajtuk.