Létezhet olyan, hogy egy anya, akar tudatosan, vagy tudat alatt a saját lányán bosszulja meg azt, ahogy az apja bánt vele?

30. Én mondjuk soha nem hagytam, hogy a negatív dolgok irányítsák az életem. Csak úgy juthatsz előre, ha harcolsz, nem pedig sírsz a szobádban. Illetve előtte sírsz, de akkor kell lennie egy átörésnek, amikor azt mondod elég, én irányítom az életemet. Az értelmetlen nyafogást soha nem tudtam elviselni. Vagy amikor bárkiben rosszindulatot látok, reflexből el kezdem védeni azt, aki ellen szól, bármi is történt, a viselkedés ellen lépek fel. Mert soha nem célravezető, ha másokon taposva próbálunk feljutni a csúcsra. De ez már egyáltalán nem ide tartozik.

31- ez tök jó, de ebből látszik, hogy bármi is történt veled, nem hagyott túl mély nyomokat benned, tovább tudtál lépni.Keveset kaptál, vagy szerencséd volt??vagy erősebb lelkületű vagy? mindegy is... De nem tudod abból a szemszögből nézni a dolgot, mint a kérdező, ezért inkább ne mondj semmit, mert azzal, amit írsz, csak lejjebb hozod őt az életről...

Hogyhogy nem tudom abból a szemszögből nézni? Mi van abban, hogy próbáljon rendbe hozni egy kapcsolatot, és ha nem megy, akkor álljon ki magáért? 26 éves, és tudja, hogy gond van, mit vár tőlünk? Azzal nem jut sehová, ha csak éhezik a szobájában, erre rá kell ébrednie. Van, akinek sokkal nehezebb, és képes talpraállni, küzdeni, lefoglalni magát. Mi akadályozza meg a kérdezőt, hogy ugyanezt tegye? Szóval a kérdésem most az, hogy a kérdező akar-e változást, fog-e tenni érte, volt-e ennek értelme? Hiszen ő írta le, hogy jólesik neki, ha egyetértenek vele, milyen sz*r helyzetben van, de akar is ellene tenni, vagy csak sajnáltatja magát? Mást keres felelősnek, és részben lehetnek is a szülei hibásak, de innentől kezdve emiatt már senkit nem vonhat kérdőre. Vagy felébred magától, hogy ez így nem jó, vagy tovább fog szenvedni. Miért a megerősítésekre vár, miért nem lép most azonnal, ha szenved? Ami történt, elmúlt, ideje végre elfelejteni.

"részben lehetnek is a szülei hibásak"- ?????? teljes egészében a szülei a hibásak,nem ő rontott el SEMMIT gyerekként. Aztán benneragadt a megnyomoritó kapcsolatban!!! Minden sorodból süt, hogy fingod nincs az egészről, tényleg nem kellene így beleszólnod...

Amikor azt írod, hogy "részben lehetnek is a szülei hibásak", akkor abból logikusan az következik, hogy részben viszont a gyerek a hibás-szerinted. Erre írtam, hogy nem , a gyerek, semmiben bnem hibás egy szar szülő -gyerek kapcsolatban.Egyébiránt az önelégült, magabiztos,részvéttelen kommented nem segít a kérdezőn, sőt árt neki és ha nem veszed észre, hogy mikre utalgat szerencsétlen (pl. öngyilkosságra) akkor nem értsz semmit a lelkiállapotából. Ezért mondtam, hogy ne írj inkább, mert ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts....

36. Mond már el, hogy mivel ártok. A szavaimmal? Nem hiszem. A stílusommal? Jó, bocsánat, hozzám tartozik. Az, hogy a kérdező ebből mit lát hasznosnak, hadd döntse már el ő. Apropó, kedves kérdező, próbálkoztál már öngyilkossági kísérlettel? Csak hogy ezzel is tisztában legyünk. Ez a legegyszerűbb, nem? Csakhogy elárulom, aki hangoztatja, annak csak figyelemre van szüksége, semmi másra. Meg mindjárt én leszek leszólva, hogy "ha nem vagyok képes érdemben hozzászólni, akkor inkább kussoljak". Ideje lenne felébredni az álomvilágból.

De, ártasz a szavaiddal "Én mondjuk soha nem hagytam, hogy a negatív dolgok irányítsák az életem. Csak úgy juthatsz előre, ha harcolsz, nem pedig sírsz a szobádban. " Ezzel ha nem is szándékosan, de egyrészt megalázod a kérdezőt, gyengének minősíted, magadat meg fényezed,, hogy te bezzeg! Holott a kérdező nem gyenge, csak brutális amiket átélt.

38. Attól függ, ki hogyan nézi. Én például ösztönzésnek, hogy nem sírni kell, hanem küzdeni. Kit érdekel, hogy velem mi van ebben az esetben, mondtam is, ez már nem ide tartozik. Nem gondolom a kérdezőt gyengének, ezzel max. azt mondtam, hogy nem is kell annak lennie. Senkit nincs szándékomban megalázni, az élete pedig nem miattam lett olyan, amilyen. Szóval, ha megsértődik, az nem a szavaim miatt lesz, hanem mert tudja, hogy ez így van, és ha bárkivel szembemegy az utcán, ugyanúgy bánthatják emiatt. Velük ellentétben én azt kívánom a kérdezőnek, hogy ezután sikerüljön kimásznia a gödörből és legyen további sikeres élete!

Létezik olyan hogy ártalmas "pozitivitás". Ezek szörnyűek egy labilis, krízishelyzetben lévő embernek, magam bőréről tudom. Csak hogy példát mondjak mivel nem kéne dobálózni: "lépj túl rajta, ne sajnáltasd magad" "Én nem hagyom hogy ilyesmik befolyásoljanak" "másoknak rosszabb" De nem sorolom tovább. Nézz rá erre a képre, [link] aztán olvasd vissza miket írtál.