Miért nézik le egyesek azokat az embereket, akik egy kicsit is próbálnak tudatosabban élni, és gondolnak másokra is, nem csak a saját jólétükre?

Mondjuk a vegánok sokszor túlzásba esnek, kb. Mint egy szekta, erőszakoskodnak, hallani sem akarnak arról, hogy valaki nem akar vegán lenni, borzalmasan kommunikàlnak (már ha a bűntudatkeltést és az érzelmi manipulációt lehet annak nevezni).

A többire pedig nem láttam példát.

Mert a vegánok erőszakosak!

Ha csak csendben vegánkodnának, hidd el, senkit nem érdekelne.

Én járok olyan közösségbe, ahol a tagok egy része vegán, de vannak mindenevők is, mint pl. én. SOHA egyetlen egyszer nem kaptam meg tőlük azt, hogy dögevő vagy állatkínzó vagyok. Nem erőltetik senkire az életmódjukat, és nem szólnak le senkit. Az egyértelmű, hogy ha elmegyünk valahová, akkor mindenki vegán kaját eszik, mert nyilván ahhoz kell alkalmazkodni, akinek kevesebb választási lehetősége van, de ez nekem elvi kérdés. Mondjuk azt is utálom, hogy családi összejöveteleken a cukorbeteg nagybátyámat mindig traktálja valaki sütivel meg tortával, de senkinek nem jutna eszébe diabetikust vinni.

A lényeg: ha nem fanatiks, mindenkit gyalázó, harcos vegán vagy, és el tudod fogadni, hogy a többségi társadalom húst is eszik, akkor hidd el, épp nem fog senkit érdekelni, hogy ki/mi vagy.

Te is csak egy átlagember vagy. Nem vagy több másoknál.

Mint ahogy a vegánok sem.

A gazdasági berendezkedést kellene megváltoztatni világ szinten, a szelektálás, megújuló energiák, meg hús nem evés kb. lényegtelen apróságok. Sajnos.

„Senki sem vonja kétségbe, hogy a nyerészkedési vágy, a gyilkos versengés, a munkás kizsákmányolása, a vásárló megtévesztése, az ifjúság megrontása, lénytársaink kínzása, az élővilág elpusztítása rettenetesen rossz dolgok, és hogy aki így cselekszik, az bűnt követ el. Mint ahogy abban is egyetért a vélekedők többsége, hogy ezek azok a tulajdonságok, amelyek a piaci versenygazdaság számára lehetővé teszik a korlátlan növekedés fenntartását; s hogy ez a növekedés az általános jólét, a társadalmi béke és a szabadság egyedüli lehetséges forrása. Tehát a jó cél érdekében, ahogyan azt Keynes professzor, a jóléti közgazdaságtan apostola vallotta, »még egy ideig« rosszat kell cselekednünk. Az ökológiai katasztrófa ennek a veszedelmes nézetnek a következménye. Mert ilyen feneketlen kárt – az emberiségnek, az élővilágnak – ilyen hosszú ideig és ilyen tömeges méretekben csak tiszta lelkiismeretű emberek tudnak okozni, abban a hiszemben, hogy »végső soron« jót tesznek, amikor ártanak.”