Mit gondolsz? Felnőtt emberként az evált ,idős(60-70 éves) szüleidet ha nincsenek lerobbanva, muszáj nonstop segítened( bevásárlás,stb) mondván, hogy”ők neveltek fel”, úgyhogy kb felrúgod ez miatt a te saját életedet? Vagy mi a normális?

Elvált 60-70 éves, eléggé lerobbant szülőként mondom, hogy engem nem kell pátyolgatni. Nagyjából 1 éves korom óta az önállóságra törekedtem, az adott egész életemben tartást és az ad ma is.

Amíg az eszem nem vesztem el, addig ez így is marad.

"Egy kreált szituáció, nem érintett senki"

Jézusom. Valami értelmesebbet kéne csinálni - például muffint sütni - mint ilyen kérdéseket kreálni...

Szüleim kora hatvanasok, apukám még dolgozik, anyukám nyugdíj mellett dolgozik, ill. a saját szüleihez jár ki segíteni vidékre. Aktívak, egészségesek, szerintem nagyon messze van az az idő, hogy ők szorulnának segítségre.

De ha majd eljön az idő... igen, akkor meg fogom venni és el fogom hozzájuk vinni az összes nehéz dolgot, a kilós cuccokat, ők pedig megvehetik a kisebb, könnyebb holmikat, ha akarják.

Megpucolom az ablakokat és kimosom a függönyöket, hogy ne ők szédüljenek le a székről, vagy szervezek hozzájuk takarítást.

Főzök rájuk néha, csak hogy érezzék a szeretetemet és törődésemet.

Elkísérem őket orvoshoz, kontrollokra, stb, hogy ne ők csámborogjanak és tévedjenek el a kaotikus eü. rendszerben.

Meg úgy általában segítem őket bármiben, amire szükségük lesz.

És szerintem nem számít mindez annak, hogy ezzel felrúgom a saját életemet... viszem magammal segíteni a fiaimat, hogy lássák a példát, és a nagyszüleikkel legyenek.

Munkaidőben nyilván nem mehetek majd hozzájuk, de munka előtt vagy után igen. Ja, hogy az a szabadidőm lesz, amit "felrúgok"... És?

Nekem mindez nem áldozat! Én ezt láttam és ezt tanultam, hálás vagyok, hogy szeretetben felneveltek!

Viszont mi mind egy városban élünk. Ha messze laknánk, akkor át kéne gondolni a dolgokat, hogyan tudnék nekik segíteni. De valamit biztos kitalálnék, anyukám pl. összebarátkozott a nagyszüleim fiatal szomszédjával, és megbeszélte vele, hogy ha gond lenne, és ő pont nem a mamáéknál lenne, akkor a szomszédnak szólhatnak és ő segít, amiben hirtelen kell.

Miért kéne emiatt felrúgni a saját életemet?

80-90 éves szülőt gondozok, mégis jut időm a családra.

Elintéztem neki, hogy ebédet vigyék neki házhoz, megfürödni megtud, takarítani elég heti 1x, kerti munkát pedig már ebben a szezonban nem is kell végezni.

Délutánonként meglátogatom őt aztán ennyi. Orvoshoz vagy egyéb helyre vinni kell (bevásárlás) akkor hívom a fiamat, mert neki van jogsija. De ez kb havi 1-2 alkalom.

Bőven jut ettől a családomra idő.