Létezhet olyan, hogy egy anya, akar tudatosan, vagy tudat alatt a saját lányán bosszulja meg azt, ahogy az apja bánt vele?

Nem hiszem, hogy bármit is tehetne a kérdező. Én is hasonló helyzetben nőttem fel: soha egy szülői ölelést vagy puszit nem kaptam, viszont a legkisebb hibámat is üvöltözés és/vagy pofon jutalmazta. Amikor sírtam, felpofozott vagy megrugdosott az anyám, hogy hagyjam abba, mert őt zavarja.

Azóta felnőttem, és akárhányszor próbáltam az évek során nyitni vagy megbeszélni a problémákat az is az én hibám volt, mert nekem bajom van mert én túlérzékeny és hisztis vagyok és megérdemeltem amit kaptam, vagy van hogy egyszerűen tagadja, hogy megütött vagy rá kiabált vagy tönkre tette xy holmimat történjen az 5 perce vagy 10 éve.

Azóta is önértékelési problémákkal küzdök, folyamatosan szorongok, úgy érzem soha sem leszek elég jó soha sem teljesíthetek elég jól és az emberi kapcsolatokkal is gondjaim vannak. Annak, aki azt javasolja, nyiss az anyád felé és puszilgasd meg ölelgesd: egy ilyen gyerekkor után én semmi pénzért még csak hozzá sem érnék.

Az ilyen szülőtől menekülni kell mielőtt totálisan hazavágna lelkileg és bég, ógyíthatatlan sebeket okozna.

Apukáddal mi a helyzet?

Van.

Nekem pl anya nem igazán vett új ruhákat, kinőtteket kaptam innen onnan. Nem akart engedni, gimibe mert ő se ott tanult meg egy csomó ideig akkor még majd ő tart el.

Nem engedett pestre tovabb tanulni mert ő se mehetett mert mama azt mondta pesten csak kva lesz

16-os: nem, a gyerek nem hinném, hogy egy ilyen szituációban a "sarkára" tudna állni. Tudod miért? Mert fejlődő GYEREKről van szó. Egészen fiatal korban nagyon nagy szerepet játszik a gyerek lelki fejlődésében az, hogy főleg az anyja hogyan viszonyul hozzá. Ha kisgyerek korában nem szeretik, és igenis figyelnek oda rá kellőképpen, akkor totál félre fog menni a fejlődésben, és egy lelki roncs lesz olyan sérülésekkel, amelyeket valószínűleg a világ legjobb terapeutája sem fog tudni soha az életben egészen rendbe rakni. (Mint ahogyan az állatoknál is megfigyelhető, hogy ha a szülők/anya nem gondoskodik a kölykéről, az elpusztul. Na itt ugyan ez van, csak nem fizikailag.)

Adott esetben nyilván mind a két fél a gödörben van, de a felnőtt jó esetben már képletesen tudja, hogyan kell kimászni, van hozzá keze lába, a gyerek csak itt van, érzi, hogy itt szar, de sötétben tapogatózik és képletesen szólva se keze amivel megkapaszkodhatna valamiben, se lába, mellyel arrébb mászhatna egy tapodtat is. Sajnos így működik a fejlődés, egy gyerek lelki világa, személyisége potn mivel még kialakulóban van nagyon érzékeny, és sokkal nehezebben él meg traumákat vagy adott esetben az elhanyagolást. Lehet te már nem emlékszel rá, milyen kiszolgáltatott gyereknek lenni, vagy boldog gyerekkorod volt és el sem tudod képzelni, milyen az, ha senki sem szeret.

Szóval adott egy defektes anya és egy még defektesebb apa, akik nem alkalmasak gyereknevelésre. Esetleg a nagyszülők között akad normális, aki alkalmasabb erre a szerepre? Talán elmehetnél hozzá/hozzájuk látogatóba kiönteni a lelked, hátha tudnak segíteni, esetleg be tudnának fogadni.

16-os valószinűleg egy idődebb, ridegtartásban felnőtt ember, akinek gőze nincs a szerető, gondoskodó, normális családról. De osztja a hülyeséget és szid egy komplett generációt...

17- nem véletlenül kérdezgetem a kérdező korát (amire nem válaszol.. ) mert felmerült bennem, hogy már nagykorú, de az elhanyagolás miatt kiskorúként üzemel (sajnos ez sem ritka)