Vannak még olyan emberek, akik tudatosak a saját erkölcsiességükben?

Azt hiszem én és a férjem, ennek megfelelünk. De ezeknek a java nem erkölcsösség csak-vagy is inkább más fogalomnak felelnének meg, de hát mit "rózsának hívunk..."

Nem szemetelünk, nem gyártunk fölöslegesen szemetet. Nem hazudunk, nem csaljuk meg a másikat. Nem vágunk mások alá, nem teszünk keresztbe senkinek. Önzetlenül segítünk, karitatív módon. Senkit nem bántunk meg szánt szándékkal, ilyesmik, jó néha fájóan őszinték vagyunk, de ..hát na.

Van egy sajátos értékrendünk, amiről mi úgy gondoljuk, ez a normális. Úgy hisszük, a normális, értékrenddel bíró, értelmiségi ember alapvetően így él, és reméljük, több ilyen ember lesz, és a Karma egyszer megfizet mindent, jó értelemben.

Élni és élni hagyni, s "légy jó mindhalálig" :)

Persze, sok ilyen van. A szemetelés, nem csikk, hanem bármi más az ilyen. Nem fogok szemetelni, mert mások azt teszik. Akkor se, ha nincs kuka. Akkor elteszem és majd otthon kidobom.

De munkában is van sok helyzet. Nem hazudok, nem csalok, hogy valami előnyhöz jussak.

Vagy magánéletben nem járok össze olyan emberekkel, nem jópofizok olyanoknak, akikről tudom, hogy a hátam mögött mindennel elmondanak. Nem leszek velük bunkó, csak simán nem tartom velük a kapcsolatot.

De szerintem ezek nem különlegesek. Sok ember így éli az életét.