Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amit a szüleid mondtak Neked?

Majd én választok neked szakmát, hogy mindig legyen munkahelyed, de nesze, nézd meg ezt a szaros könyvet!(szó szerint hozzámvágta nyolcadikban a pályaválasztási könyvet, még most is fáj a helye, pedig huszon éve törtét!)(Most itt vagyok 37 évesen cél nélkül, ismét munkanélkülikét, mert rosszul vagyok az ő átala választott szakmától, amiben 2 évnél tovább még sose tudtam egy helyben maradni, annyira utálom.)

Hát igen. Ilyenkor érzem azt, hogy milyen is ez az ország. Semmi összetartás, mindenki azt nézi, hogy tegyen keresztbe a másiknak, lefingja a másik baját, össze vissza hazudoznak. Sajnos ez lesz az ország veszte.

Nagyon sok minden és a legdurvább, hogy senkitől annyi rosszat, mint a saját családomtól nem kaptam. Szerencsére 20 évesen megszűnt. Most 40 évesen 2 gyerekes anyaként, normális családban, el sem tudom képzelni, hogy, hogyan voltam mégis pozitív egy ilyen közegben és, hogy, hogy nem tudott megtörni az, amiben nevelkedtem. Hozzáteszem, még a tetvéremmel sem tartom a kapcsolatot, már csak ő él, de amikor vele is végleg megszakítottam a kapcsolatot, akkor végre valami igazi szabadságérzet fogott el.

"Nem lesz belőled semmi!" mondotta volt anyám.

36-os vagyok, a másik még, ami megragadt, hogy amikor szakított velem az első szerelmem (16 éves voltam és nagyon szerelmes), és ki voltam borulva, egyszer hajnalig (kb 2-ig) fenn voltunk, és kiöntöttem neki a szívemet. Évekig hallgathattam, hogy ő akkor mekkora áldozatot hozott értem, és egyébként nem is volt kíváncsi a dolgokra, amiket elmondtam akkor.

Az fáj, ha belépek egy Tüskébe. De a mondás hogy fájna?! Hogyan mondok olyat ami másnak fáj? Hogy repül el a fájdalmat okozó tárgy az ő teste felé?! Kalapácsot mondok?! Ami ráesik a lábára?! Ugye?! Nincsen ilyen. Olyan van, hogy benned nincs valami rendben, és akár egy szín, szag, mondat, a lelkedig hatol. Az, hogy valakinek jár a szája, és mit mond, az őt minősíti, nem téged, hisz ő a közlő. Ami téged minősít az, hogy te ezt hogyan erzelmezed. Gyerekként nehéz. Érzelmi stabilitás kellene. De ez nem jár minden szerencsésnek. Ha valakinek nem vagy értékes, az nem azt jelenti, hogy senkinek sem. Ilyenek és kész. Mikor elmész fogorvoshoz, panaszkodsz, hogy fáj?! Nem. Mert ez ezzel jár. Tehát,ha fáj, az azt jelenti, mást vártál!! De miért?! Mit?! Tőle??! Alkesz?! Sötét?! Mit vársz? Milyen szeretetet? Az ő szeretete, hogy enni ad! Nem jó, de ez van. Annyi minden baja lehet amitől ilyen. 16 év élet, :-) az nem elég ahhoz, hogy megtudd, hogy amúgy pszichésen gyenge ember, egy munkanap után, vagy éppen a munkanélküliség terhével.. vagy egy rossz elcseszett élettel, mit érez. És legyen udvarias. :-) szóval nem tehetsz róla, hogy ilyen. És arról sem, hogy megszülettél. Arról viszont igen, hogy boldog leszel e. Még, ha ilyen hátrányos helyzetből indulsz is!

Ja.. még annyi, hogy ilyenekkel van tele az elvonó.. azért drogozok, mert a gyerek koromban azt mondta nem szeret. Tudjátok. Igazából azzal telik a gyógyulás, hogy ezeket kell feldolgozni. De ezért senki sem hibás. Az, hogy oda kerül, csak az ő felelőssége. Akkor gyógyul meg, ha belátja, hogy ugyan nem szeretetben nőtt fel, de ő vette túl tragikusan.valakibol a börtön falai azt váltják ki, hogy szökni akar, valaki megtörik,valaki biztonságban érzi magát.. Hülyén hangzik, de így működik. Azért, hogy egy mondat, amit hallunk azután mit érzünk, mi vagyunk a felelősek. Nyilván nem kéne, hogy így legyen. De az az okosabb dolog, ha azon változtatsz amin tudsz. Az pedig a te felfogasod. Nem az apádé.