Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amit mondtál másnak?

A kettes az kamu, de a kérdésre válaszolva:

Általános iskolában az egyik tesitanárunk nagyon erősen (tájszólással) mondta a t betűt. A háta mögött ezt úgy gúnyolták, hogy ők is így mondták a T betűt. Már csak egy olyan szó kellett, amiben sok t van (pl két egymást követő szótagban), mint például az én anyám leánykori nevében. Mindig mondta az egyik, hogy "Hogy hívják az anyádat?..." és aztán meg is válaszolta a saját kérdését. Aztán ez zavart, anyáztam, kértem szépen, hogy ne. Aztán egyik nap eszembe jutott egy nagyon erős visszavágás és mondtam, hogy ezt nem mondom, mert túl durva. Utána mondtam is, hogy nagyon kérlek, hogy ne provokálj tovább, mert ki fog csúszni. És ki is csúszott. Egyszer azt mondtam erre, hogy "Az enyém legalább él"

#4

Miért, az övé már nem élt?

Én mindig nagyon igyekszem hogy ne bántsak meg mást, ez többnyire sikerül is. Nemigen tudok visszaemlékezni arra, hogy nagyon bántót mondtam valaha is valakinek.

Viszont én kaptam már rengeteget :(

A legfrissebb a társamtól jött tegnap, akivel 3-4 éve vagyunk együtt. Azt mondta hogy nem is tudja miért van még velem.

Fúh hát mivel tiniként igazi elkényeztetett kis mocsok voltam aki akárkin átgázolt a saját kénye kedve szerint, szóval elég nehéz választani, sajnos sok ilyen volt. Elég sok álmatlan éjszakám van miattuk, mar a bűntudat éssokat már sohasem tehetek jóvá. De akkor legyen pár példa:

-Sosem szerettelek, még csak érdekelni sem érdekeltél, szimplán szükségem volt valakire aki olyan szánalmas, hogy még a szüleim se néznek ki belőle semmit, így rá hivatkozhatok, ha megyek valahova, te voltál a szabadságlevelem. Hányingerem volt ahányszor hozzám értél vagy megszólaltál, de szerencsére most már nem kellesz. További szep napot.

-Csak nem gond van a paradicsomban, hova lett a nagy mosolygás és kézenfogva mászkálás? Csak nem történt valami? (Miattam ért véget a kapcsolatuk, velem csalta meg a srác szegény lányt akinek ő volt az első nagy szerelme)

-Kisfiú vagy te még ahhoz, majd talán négy év múlva meggondolom a dolgot, addig szórakozz a saját súlycsoportoddal. (Egyidősek voltunk, de tiniribiként derogált egy 14 évessel kezdeni)

-Vagy megteszed amit kértem, vagy kénytelen leszek panaszkodni apuéknak. Tudtommal te vagy a kenyérkereső a családban, igencsak mélyen érintene, ha a kis Petra nem tudná csilli-villi hátizsákkal kezdeni az évet vagy otthon enni, esetleg ne telne a terhes gondozásra a feleségednek vagy a kedves mamának át kéne költözni az állami nyugdíjasotthonba, oda meghalni mennek az öregek. A döntés a tied.

5 éves voltam, szóval erre nem is emlékszem, de apám mesélte nekem.

Szóval meghalt nagyapám, (apai ágról) és anyámmal már ki is sírtuk magunkat. Nekem ennyi elég is volt akkor, mivel ahogy említettem, 5 éves voltam, nem igazán fogtam még fel a halált, és lenyugodtam valahogy. Hazajött délután apám a munkából azzal, hogy "tudtad, hogy tata meghalt?" Én meg csak annyit válaszoltam, hogy "nem baj." Ahogy mesélte ezt nekem apám pár hónapja, azt mondta, hogy mintha kést forgattak volna a szívében, de nem tudott rám haragudni, 5 éves voltam, teljesen máshogy láttam a világot.

Aztán jött nagyapám temetése, és a szüleim erre a napra rámbízták egy barátnőjüket, hogy vigyázzon rám. Olyan jól elvoltunk, hogy mikor hazaértek a temetésről, kijelentettem, hogy ez volt életem legjobb napja. Hát ezekre nem vagyok büszke. :D

Hát én sosem voltam az a beszólogatós fajta, de a környezetemből bőven akadt ilyesmi:

-egy összejövetelen a házigazda hívott olyan ismerőseit, akiket én nem ismerek: köztük volt egy fiatal pár is. A lány ült egy fotelben. Odament hozzá a barátja, leült a lány ölébe, majd néhány perc múlva mondja neki: "te, Anna, olyan kényelmetlen a combod, állj fel inkább, hadd üljek a fotelbe".

-általánosban a tanárnő valami csetepaté következtében leszidott több gyereket, köztük egy bukott cigányt is. A cigánygyerek pedig ráordibáld a tanárnőre- hogy mit, azt nem írom le, mert akkor letörlik a válaszomat. De letegezte a tanárt és káromkodott is.

-egy cimborám mesélte, neki az unokatestvére azt mondta a szüleinek, hogy : "mindig én szívok azért, mert ti "csórók" vagytok"