Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amit mondtál másnak?

Anyámnak, tavaly:

"Nem gondolod, hogy elég érdekes, hogy még otthon laktam 10-12 órákat aludtam, sose voltam kipihent, de mióta felköltöztem 7-8 óra alvás után kipihenten kelek fel magamtól, ébresztő nélkül?"

Érzelmileg nehezen tudom feldolgozni a viselkedését, és a döntéseinek a következményét, de eljutottam arra a szintre, hogy elfogadom azt, hogy ezek az ő döntései, ő ilyen, és hát valahol igenis neki kellene ellapátolnia azt a fekália tengert, amit összelapátolt az évek folyamán, és a nyakamba zúdított.

Apám egy agresszív ember volt. Hetente 1-2x ivott, sokszor meg is vert minket. Mikor nagyobb lettem engem nem mert bántani. Gyerekként nem voltak barátaim, tinédszerként sem, mert szégyelltem, ahogy élek. Kifelé viccesnek mutattam magam, de valójában sokszor öngyilkossági gondolataim voltak. A nyári szünetek úgy teltek, hogy senkivel nem találkoztam.

Elkezdtem dolgozni, folytattam ezt. Ha hazaakartak vinni, inkább titokban leléptek, csak senki meg ne tudja hol lakom, mi folyik otthon. Apámtól úgy szabadult meg, hogy titokban összejött a jelenlegi élettársával. Szintén alkoholista, ment a balhé állandóan. Anyám nekem állandóan panaszkodott, a hibáit nem ismerte be, s mindig mártírkodott, vagy látványosan szenvedett. Tehetetlen voltam. Minél időbebb lettem annál jobban éreztem, mintha börtönben élnék. Aztán jött az, amikor megfogadtam: ha lehetőségem lesz változtatni, változtatok. Megismertem egy férfit, akinek a jóbarátai a városomban voltak. Jóbarátok lettünk, és rákérdezett miért nem költözök fel a fővárosba? Több lehetőség, ha kirúgnak/felmondok 1-2 napon belül találok mást. Spóroltam, télen nem fűtöttem a szobámat, keveset ettem, hogy legyen spórolt pénzem, ha mégse olyan lenne a barátom, mint mutatja magát. Tavaly májusban felköltöztem.

Ment a telefonálás, ami az állandó panaszról szólt. Egyszer felkaptam a vizet, és megmondtam neki, hogy ő választotta a jelenlegi élettársát, és milyen érdekes, hogy ez is iszik, s ez az ő problémája, neki kellene megoldania. Akkor mondtam neki a fenti mondatot.

,,Dögölj meg, és hagyj békén, egy utolsó szánalmas alak vagy, aki csak ugyanazt a szart érdemli, ami eddig történt vele az élete során!"

Ezt egy exemnek, aki nagyon sok mocskos dolgot tett velem.