Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amit a szüleid mondtak Neked?

Általános iskolás voltam és kértem, hogy vegyen nekem fagyit suli után. Ő kijelentette, hogy nem vesz, mire én rákezdtem, hogy "de légyszi-légyszi". Nem hagytam abba a légyszizést, mire ő az osztálytársam előtt azt mondta nekem, hogy "ha nem hagyod abba én úgy elverlek, hogy összeszarod magad."

Teljesen ledöbbentem. Kb. 10 éves lehettem. Az osztálytársam nevetett, persze én is nevettem, de azóta is eszembe jut néha csak úgy a semmiből ez a mondat, pedig már 11 év eltelt azóta.

Pánikrohamot kaptam, mire apám azt mondta, hogy "Hagyd abba a hisztit."

Másnap képtelen voltam bemenni a suliba, amire ő úgy reagált, hogy "Biztos szégyelled magad az osztály előtt." Majd közölte, hogy ha így folytatom nem fogok leérettségizni, ami egy szégyen lesz, mert ő már elújságolta mindenkinek a munkahelyén és a bérházban is, hogy egyetemre szeretnék menni. És ha nem megyek, "Mit fognak szólni a szomszédok?"

Jobban érdekelte a saját apámat a szomszéd vélemènye, minthogy rosszul vagyok.

Anyám:

"Senki sem akart téged te akartál jönni" "Ugyis egy senki lesz belőled" "Te undorító patkány" "Féreg" stb...

Még gyerek voltam amikor mentünk be a városba, de előtte jól elvert otthon és ezzel hencegett a barátainak, amikor találkoztunk velük. (Nagyon kellemetlen és kiszolgáltatott pillanat volt.)

Apám:

"Takarodj el itthonról és vissza se gyere."

Anyámtól az "Egy senki vagy, nem fogod így vinni semmire"

Apámnak soha sem volt negatív kijelentése felém. Nem mondott rólam rosszta soha.

Iszonyatosan begörcsölt a hasam, ami két napig tartott, soha nem tapasztaltam még ilyet, ezért szóltam anyámnak, hogy el akarok menni a nőgyógyászhoz. Ott kiderült, hogy semmi baj, valószínűleg csak meg fog jönni. Mivel a családban a nők hajlamosan a petefészek cisztára és a daganatra is, nagyon féltem, hogy mit fog mondani a doki, ezért 18 évesen még anyám kezét szorongattam a váróban. Otthon hallottam, amint később apámmal és a nagyanyámmal rajtam nevetnek, majd anyám azt mondta, hogy hálátlan szemtelen liba vagyok, majd hozzátette, hogy "a váróban bezzeg be volt szarva és szorongatta a kezem."

Akkor és ott megfogadtam, hogy soha többé nem mondom el a szüleimnek, ha gondjaim vannak, inkább egyedül halok majd meg az út szélén, minthogy szóljak nekik.

"Nem ilyennek álmodtalak meg"

"úgy remegsz mint egy drogos, biztos mindenki annak is gondol, vagy talán az is vagy" (füvet sem próbáltam soha)

és felnőtt fejjel már tudom miért remegtem, mert kicsinalt idegileg)

"legalább lenne valami emberi formád"

Jaj hát én annyit tudnék sorolni, hogy sose lenne vége.

:)

És ezt úgy, hogy másik szülőm sose tudott róla, senki nem tud róla, mindenki isteníti, hogy milyen szuper jó ember.

Csak a saját gyerekét büntette azért mert nem voltam betervezve. Ennek persze egész életemben hangot is adott.