Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amit a szüleid mondtak Neked?

Anya: “Most úgy felhúztál, hogy ha emiatt vezetés során agyvérzést fogok kapni, akkor te tehetsz a halálomról.”

+ A legtöbb alkalom, mikor megpróbáltam őszintén elmondani, hogy mi bajom és ő csak bántani kezdett (pl. gondolok itt olyanra, hogy egy hosszú hétfői nap utána mondtam, hogy nagyon elfáradtam ő pedig elkezdett velem ordítani, hogy ha ebben elfáradok, akkor mi lesz velem az érettsegin, mit képzelek, hogy fáradt vagyok).

Apa: Akivel kb. sosem éltem, csak két naponta fél perc telefon apuka volt, egyszer úgy döntött, hogy ő beleszól abba, hogy mit tehetek és azt mondta, hogy megtiltja, hogy többé tavaszi szünetben sulis kirándulásra menjek (egy becsúszott 3as miatt, ami kb. 4.92re vitte le a matek átlagom).

Amikor szemüveges lettem (6 évesen), megmutattam neki a szemüvegem. Elhordott mindennek, hogy ilyen fogyatékos g3ci nem lehet az ő gyereke.

10 évesen miért otthon gépezek.. tuti leszbi vagyok. Az ő barátnője ennyi idősen már pasizott.

-miattunk jött ki az autoimmun betegsége mert öcsémmel sokat veszekszünk

-nem vagyok jó testvér/ az ő lelke hófehér, az enyém max...szürke (igen, wtf, de nagyon belém égett)

-ő az én kis cérnavitézem(öcsém) -és én? -hát..hmm..ja, te is itt vagy

-kövér vagyok, dagadt vagyok, azt már nem kellene megenni, ne csodálkozzak hogy ekkora vagyok ha ennyit eszek (visszanéztem képeket. Nem voltam elhízott. Volt egy kis babaháj de amilyen egészségtelen szrokat főzött ezen nem tudom miért vagyunk meglepve)

-szégyent hozok rá (mikor miért, néha csak úgy ha eszébe jutott hozzám vágta)

-undorító vagyok, undorító a szobám, trehány vagyok, tróger vagyok, lány létemre XY vagyok

-alkalmatlan vagyok kétkezi munkára, semmi tehetségem nincs is hozzá úgyhogy jobb lesz ha tanulok, nincs semmi kézügyességem, béna vagyok (ugyanitt ha nem ötöst kaptam: veszek neked egy szett WC kefét legyen mivel dolgoznod ha már tanulni nem vagy képes)

-krva vagyok (18 évesen lefeküdtem az első pasimmal)

-hogy nézel ki, nem kéne azt felvenned, nem áll neked jól semmi, csúnya vagy

Ja meg egyszer a zsebpénzemet nem akarta odaadni úgy hogy tőlem rendszeren elszedte amit mamámtól kaptam “vigyáz rá” címszó alatt. Ez volt 1000 Ft 15 éves koromban (8 éve), strandbelépőt vettem volna a barátnőimmel ha már végre elhívtak, meg apa szülinapjára egy csokit. Jó nagy hiszti ment belőle, kiabált remegett de csak mondtam hogy megegyeztünk, csinálok mindent amit kért, miért nem ad. Végén hozzám vágott (szó szerint) apróban 500 Ft-ot hogy “nesze bzdmeg és takarodj a szemem elől”

Van még rengeteg, pl rendszeresen áttúrta a szobámat: kiborogatta a szekrény tartalmát a szoba közepére, megvárta míg mindenki hazaér, majd a család előtt közölte hogy egy “igénytelen gci” vagyok és takarodjak rendet rakni; majd ott állt fölöttem valami diadalittas fejjel, és a végén közölte, hogy gratulál hogy x óra után meglett, na mára nincs vacsora, tűnés fürödni és egy hangomat ne hallja (itt max 10-12 lehettem, utána keményen beleálltam az ordítós hisztijeibe hogy végre kitakarodjon a szobámból így legalább azzal utána nem volt gond csak a megjegyzéseit tette)

Hu de jól esett leírni főleg így egyben, azt hiszem így még sose foglaltam össze..

Ja igen, amit még imádtam (#108): mindenért intézetbe akart adni. Nem mondtam meg egyből hogy négyest kaptam? Intézet! Nem akarok a testvéremmel játszani? Intézet! Nem takarítottam ki az ő szobáját is mert “kutya kötelességem”? Intézet!

Ezzel akkor állt le, mikor mondtam neki hogy na akkor legyszives hívja fel őket tényleg mert inkább mostmár mennék.

Itt fixen alsós voltam, beleégett az utolsó ilyen alkalom a lelkembe, az utca is amin mentünk, minden, és arra csak 1-4-ig sulimból jártunk haza. Meg aztán amúgy ötödiktől másik suliba jártam, ahova mindig egyedül mentem, le is szrta, azt is ha eltévedtem és 5-6 óra körül estem haza. Mondjuk ezt inkább azért mert ő maga mindig 8 után járt haza, nem érdekelte hogy félek otthon a sötétben addig

:(

A 108-asról nekem is eszembe jutott, hogy anyám folyton a verés kilétével terrorizált, illetve akkor bántott fizikailag is, amikor beteg voltam/mivel szemüveges vagyok, miután leverte és kereshettem ütlegelés közben, mikor ordítozott is mellé. “Ezt vedd úgy, mintha egy pofont kaptál volna tőlem/mintha megvertelek volna.” Egyszer, 12 évesen meg is ütött szemtől szembe, akkor olyan pofont adtam neki vissza (életemben először és utoljára), mint az ólajtó. Utána hónapokig mesélgette a rokonoknak, hogy hogy megvertem őt, meg hogy elmebeteg vagyok, terrorban tartom gyerek létemre. Sokszor előttem hazudozott ilyeneket a családnak. Még meg sem tudtam szóban védeni magam, mert leüvöltött a többi rokon (nagybácsi, nagymama, nagypapa), hogy “Én visszakézből olyat adtam volna, hogy az intenzíven kötsz ki!”, vagy “Na, akkor gyere nekem, mutasd meg, mekkora legény vagy!” ( 12 éves kislány voltam. Ezt a 130 kilós nagypapám mondta nekem, aki a felnőtt fiát is úgy megcsapta, hogy beszakadt a dobhártyája.)

16 évesen meg kést akart adni anyám a kezembe, hogyha “ennyire utálsz engem, akkor szúrj le”. Biztos vagyok benne, hogy ha akkor beleállok, akkor ő szurkod meg engem.