Anyám egy csalódásnak tart, mert nem szeretnék gyereket. Ezt meglehet vele beszélni vagy engedjem el?

Az én indokom arra, hogy miért nem akarok gyereket, egyszerű. Nagyon szeretek egyedül lenni. Nem félórácskákat, napokat, heteket. Felnőtt embereket is nehezen tűrök meg, akik képesek lefoglalni magukat, de egy gyereket? Nem mondhatom egy 3 hónaposnak, hogy "fél évig ne találkozzunk, mert nekem ez nagyon sok".

Eddig is biztos voltam abban, hogy nem akarok, de ha kellett volna még bizonyíték, hogy miért gondolom jól, hogy nem bírnám, az a szülők sírása volt a neten, amit leműveltek covid lezárások alatt. És ugyanezt csinálnám, sőt, bőgnék és sikítanék akkor is, ha napközben oviban, suliban van a gyerek, mert hazajön.

Szülők sírtak, hogy nekik kell a SAJÁT gyerekeikre vigyázni. Ez azért durva. Én tudom, hogy ezt utálnám, és ezért nincs gyerekem.

Én ezt az ez az élet rendje! érvet soha sem értettem. És? Kit érdekel, mi az élet rendje? Ha az az élet rendje, hogy tönkreteszed a saját életedet, akkor tönkreteszed??

Valaki, aki ezt írta, igazán elmagyarázhatná nekem.

"Remélem, a háromból azért legalább egytől számíthatok unokára, mert tökre utálnék úgy meghalni, hogy nem marad utánam senki."

Mi 3-an vagyunk testvérek.

Én is öcsém sem akarunk gyereket.

Van egy húgom,ő jóval fiatalabb tőlünk,de azt mondta,hogy ő sem biztos benne.

A magam részéről.

Nem is értem,hogy miért kellene,hogy értelme legyen az életnek.

Az életet senki nem kérte,nem választotta.

És bizony nem is könnyű.

A rendszer,amiben élünk a kizsákmányoláson alapszik.

Több,mint 2000 év után az időszámítás után sem jutottunk el odáig,hogy minden élő ember élhető körülmények között éljen.

A gazdagok egyre telhetetlenebbek,a szegényeknek egyre többet kell dolgozni.

Ha így halad ez a mai fogyasztói társadalom,akkor a nem túl távoli jövőben elég szörnyű világ elébe nézünk.És,akinek nem lesz pénze,annak bizony baromi sanyarú sorsa lesz.

Miért kívánnám ezt a saját gyerekemnek,ha lenne?

Amúgy egy dolgot nem értek: a válaszokban vagy a csecsemőkorról volt szó vagy arról, amikor már a szülő idős, a gyermek felnőtt.

Szerintem még a sírós, pelenkás korszak könnyebb is, mint egy kisiskolás, vagy kamasz, fiatal felnőtt kor. A gyereknevelés nem amiatt nehéz, hogy a gyermek alapvető igényeit teljesíteni kell, amit egy baba nem tud, hanem sokkal többről. Egy ovis, iskolás, kamasz életében már rengeteg dolog van. Igaz éjszaka már nem kell arra felkelni, hogy sír, de ilyenkor már játszani/tanulni kell vele, vinni szakkörökre, edzésre később buliból hazahozni átvinni barátokhoz...és a legfontosabb: egy gyerek ugyanúgy ember, saját élettel, sokszor olyan eseményekkel, amik lelkileg is megterhelőek, szóval annak ellenére, hogy már képes megetetni magát, foglalkozni kell vele, hogy boldog legyen és ne úgy gondolja, hogy milyen rossz családba született és bárcsak az anyja ne szülte volna meg. Mert igen, aranyos egy kisbaba, de aztán felnő. Meg jobb helyeken a gyerek nem 18 éves koráig gyerek, hanem örökké. És a szülő támogatja mindenben, ahogy tudja. És ez rengeteg idő és bizony anyagi teher is.

És ezek a terhek nem feltétlenül rosszak! Rengeteg ember szereti az ilyesféle terheket és kétségkívüli, hogy vannak olyanok, akiket ez nem zavar/kárpótolja őt a gyermekkel teli élet pozitív tulajdonságai. Mert vannak. Csak nem mindenkinek való. És ha az ember ezt tudja, akkor nem értem miért nem lehet tiszteletben tartani a másik véleményét.

Na megjött a másik szánalmas "érv" a gyerekvállalás mellett: fizetnek érte.

Aha, kicsit sem önző dolog a pénzért szülni. Ezzel a gusztustalan "szüljél-szüljél-szüljél" propagandával max azt érik el, hogy az amúgy totál alkalmatlan emberek bevállalnak még 2-3-4 kölköt, mert há' az jó pénz. Szép.

Normális embert meg kicsit sem fogja izgatni, hogy CSOK, babaváró, meg anyám kínja, mert normális ember azért szül, mert valóban szeretne gyereket, pénztől független és nem azért, mert fizetnek érte.

"És nem, nem érdekel hogy kínában indiában afrikában túl vannak népesedve, én magyar vagyok Magyarországon."

Engem meg az nem érdekel, hogy Magyarországon élek, csak kizárólag amiatt, mert én magyar vagyok (ami csak félig igaz egyébként, de ez most mellékes) biztosan nem fogok sorozat potyogtatásba kezdeni, azért meg főleg nem, mert a kormány azt mondja, hogy szüljééééé orrba-szájba. Rám semmiféle hatással nincs az, hogy mit ígérgetnek a gyerekért cselébe, egy életem van és véletlen sem fogom elcs*eszni egy v nem több nem kívánt gyerekkel. Még akkor sem, ha 100 milliót ígérnének érte. A túlnépesedést összességében kell nézni, már pedig világ szinten igen is túlnépesedés van, úgy hogy nem kell remegni, nem fog kihalni az emberiség azért mert van pár millió ember, aki nem fog szülni.

"Remélem, a háromból azért legalább egytől számíthatok unokára, mert tökre utálnék úgy meghalni, hogy nem marad utánam senki."

Ez mi, ha nem önzés? Csináltam egy gyereket, hogy csináljon egy gyereket, hogy meglegyen a lelkemnek a halhatatlanság illúziója.