Anyám egy csalódásnak tart, mert nem szeretnék gyereket. Ezt meglehet vele beszélni vagy engedjem el?
Mikor mondtam neki, akkor azt valaszolta, hogy minek vagyok.
Tehát ha jól értelmezem akkor az élet célja a gyerek?
Lehet, hogy önző vagyok, de nem szeretnék szenvedni 9hónapig és még utána is. Örökbefogadásba mondjuk benne lennék. De ez nem tetszik neki, merthogy nőként, átkell élnem a szülést? Tessék?
Plusz aszex vagyok a párommal, nem hiszem hogy csak azért feküdnék le a párommal, hogy unokát csináljak neki.
Minden alkalommal amikor szóba jön a gyerek úgy összeveszik velem, hogy hozzám se szól.
24l
Azt akarja, hogy ha ő is szenvedett akkor szenvedj te is.
Szerintem sértődj meg nyugodtan. Ne állj vele szóba amíg bocsánatot nem kér és kijelenti, hogy tiszteletben tartja a döntésed
"akkor minek vagyok?"
Mintha a nők azért születnének erre a világra, hogy tenyészkancák legyenek...
Hat anyád szégyellhetné magát, hogy nem képes a saját felnőtt lánya döntését tiszterkebn tartani és odabök egy ilyet, hogy akkor minek vagy. Hihetetlen milyen szülők vannak.
Ne foglalkozz vele kérdező, az ilyen soha nem lesz képes ép ésszel felfogni, hogy te egy különálló, önálló lény vagy, saját akarattal és döntésekkel, ami véletlen sem kell 110%-ig megegyezzen az ő akaratával és döntésével. Sőt, én nem is állnék szóba vele addig, amíg bocsánatot nem kér a viselkedése miatt.
Nálunk anyós volt anyádhoz hasonlóan értetlen és érzéketlen. Nem igazán ment neki, hogy felfogja, tőlünk biztosan nem lesz unokája. Egyre inkább elvetette a sulykot, lett egy hatalmas vita, ahol nagyon ki lett osztva mind a fia, mind én általam és megmondtuk, amíg bocsánatot nem kér és be nem fejezi a gyerek témát, addig nem vagyunk rá kíváncsiak. Ennek 2 éve, azóta sem jelentkezett, de őszintén megmondva, egyetlen percig sem bánjuk, innen látszik milyen ember is valójában és mennyire szereti a fiát.
Remélem nálatok azért megoldódik a helyzet.
Melyen legbelül szeretnek is mert jó lenne,de en is ugy vagyok vele h nem igazán akarok gyereket.9honapig szenvedni elhízni,na meg 0-24-ben melette szobrozni,hajnali 2kor sirásra èberedni,na meg aztán időmse lenne magamra,na meg a páromra kettőnkre se lenne idő mert ugye bár a gyerek az sok figyelest igényel,na meg h en toljam a babakocsit meg vigyem a boltba es majd ott kezdi el a bőgèst na azt nem bírnám ki,
Lehet roszzat mondani de most igy gondolom később lehet más véleménnyel leszek mert a baratom mindig mondja h ő majd szeretne kis babut de mondom h en nem akarok.igyis testkèpzavarban szenvedek es mivan ha striás lesz a hasam csúnyán ki nyúlik felek hogy depresszióban esek,nem tudom miert gondolom igy de ez van.
Köszönöm a válaszokat. Azthittem tényleg velem van a baj, hogy nem életcélom a gyerek.
Szerinte unalmas antiszoc begyepesedett öregasszony leszek.
Utolsó: nekem is benne vannak ezek a dolgok is durván. Főleg az idő/alvás hiány. Szeretem úgy az életemet ahogy van. Olyan teljesnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!