Anyám egy csalódásnak tart, mert nem szeretnék gyereket. Ezt meglehet vele beszélni vagy engedjem el?

11 és 13 - Korrekt válasz.

Az élet célja az, hogy gyermeked legyen és benne élj tovább. Ha nem lesz gyermeked, akkor éltél egy céltalan, önzó életet, aminek a végén a magány és boldogtalanság vár + a félelem, hogy mi lesz velem, ha már nem tudok magamról gondoskodni. Jó esetben be tudsz fizetni egy otthonba, ahol mondanom sem kell, hogy milyen körülmények vannak.

S még az sem olyan nehezen viselhető, ha van gyermeked-unokád, aki törődik veled, aki meglátogat és beszéltek telefonon, mert érzed a szeretetüket, törődésüket.

Ez az élet rendje!

Nőként a legnagyobb boldogság volt életet adni, ehhez képest eltörpül a szerelem és minden más.

Nagyon nehéz az eleje, a pici babával való törődés rendkívül sok áldozattal, önfeladással jár anya-apa részéről egyaránt, de rengeteg öröm és boldogság is adódik ehhez a nehéz első 2 évhez, de főleg első pár hónaphoz.

A 9 hónap várandósság pedig nem szenvedés, hanem egy csoda. Azt átélni, ahogy megmozdul a pici, ahogy bújik a tenyeredbe, ha simogatod, érzed minden pillanatban az apró kis rezdülését, érzed, ahogy biztonságban érzi magát és bújik hozzád.

Ez a 9 hónap a legcsodálatosabb dolog volt az életemben!!!!

Stría - ugyanmár, ezer csíkot is elviselnék, ha a végén a karomban tarthatnám a gyermekem.

A női szervezet elképesztő sokat kibír. Igen, az elején nem fogsz aludni csak 2-3 órákat jó esetben 1 huzamban, de utána minden kisimul és újra átalhatod az egész éjszakát.

Minden áldozatot megér a gyermek, de én vágytam rá már 4 évesen, hogy Anyuka lehessek.

Az egyik női rokonom most 80 éves és nem született gyereke. Mindenki meghalt körülötte, anyja-apja, testvérei, rokonai. Nincs senkije. Próbál a x. unokatestvéri kapcsolatokon keresztül némi odafigyelést kiharcolni, de nagyon magányos és nagyon boldogtalan. Egy otthonban él, gyakorlatilag várja a halált.

Minden alkalommal elmondja, ha beszélek vele, hogy bárcsak szült volna legalább 1 gyereket, mert így csak élt a semmiért.

Értéktelen volt az élete, s mondja ezt úgy, hogy professzor Ő is, a Férje is az volt, már rég meghalt, de nem marad utánuk semmi. A munka és a kutatás fontosabb volt akkor, utólag megbánták, de mire rájöttek már késő volt.

Kérdező Neked még nincs késő, de valóban igaza van 11-nek, hogy vágyni kell, belülről vágyódni kell a gyerek után, mert ha kényszerből szülsz, akkor annak 3-an lesztek károsultjai.

14: én felpontoztalak, mert egyetértek, de amit te kapni fogsz ezért a kommentedért..... :D

Egyébként tényleg nem mindenki alkalmas rá, én becsülöm ha vki ezt felismerve inkább nem vág bele, de a többség simán csak kényelmes és elméleteket kreál az önzőségére. Még amugy ezzel sincs baj, csak vállalnák fel, hogy neki fontosabb az évi 2 nyaralás, a nagy autó vagy az, hogy kiteljesedjen a karrierjében. Mert oké, ő így éli az életét, de az, hogy a gyerekesekre visszamutogatnak, hogy azért nem vállalnak gyereket, mert elég ránézni a boldogtalan családokra, hát ettől mindig röhögnöm kell. A strias lesz a hasam ugyanez, nehez lesz az ilyen embereknek megküzdeni az öregedéssel. Mert az eljön gyerek nélkül is.

Mintha a saját anyámat írtad volna le! :D

Ez a beszéld meg vele és társai nem működik az ilyeneknél egyáltalán. Nekem időről időre felhozza,pedig már nem egy veszekedés is volt belőle. A legutolsó az volt, hogy random írt egy üzenetet, hogy ugye tudod, hogy bővítik a csokot meg eltörlik a diákhitelt 2 gyereknél? .... Hiába írtam le neki reálisan, hogy egy gyerek felnevelése statisztikák szerint ma 18 millió, 2 gyerek ugye akkor minimum 30. Hú de megérné bevállalni ezt azért, hogy a 3 milliós diákhitelemet elengedjék. Ja nem...

Én úgy döntöttem, hogy mivel 99%, hogy meddő vagyok ezért elmegyek egy átjárhatósági vizsgálatra majd ha lesz felesleges 100 ezrem és anyám elé rakom a meddőségi papírt. Ha nem lenne ilyen betegségem , akkor pedig kitalálnék valamilyet és bekamuznám, hogy meddő vagyok vagy a párom az. Vagy esetleg azt, hogy a párom kiment Ausztriába elköttetni magát. Másképp nem fog leállni. Persze ha olyan a viszonyotok, akkor meg is szüntetheted vele a kapcsolatot, nekem ez sajnos nem lenne megoldás. Ja és évek óta nem képes leszállni a témáról, soha nem fogja abbahagyni, csak akkor, ha valami fizikai akadálya van az unokának...

Én egy idő után figyelmen kívül hagynám, és nem reagálnék rá.

-"Kislányom, mikor jön már az unokam?"

Válasz pl:

-"Melyik polcra tetted a tejet?"

Ha nyugodt maradsz, és nem reagálsz, egy idő utan megunja az értelmetlen társalgást.

Nem tartozol neki magyarázattal, az az igazi olaj a tűzre, ha érvelni próbálsz.

Nem akarsz és kesz, ha ezt nem képes feldolgozni, nem dolgod tovább magyarázni, hagyd figyelmen kívül.

16-os: ugyan nézz már körül a VALÓS életben! Rengeteg olyan idösebb ember van, akinek van(nak) gyereke(i), mégis egyedül él, mert a gyerek(ek) jóval távolabb él(nek), mint a szülö, munkahely, párkapcsolat, megélhetés miatt - és ez teljesen normális dolog. Azt ugyanis egyetlen ÉRTELMES szülö sem várja el, hogy a gyereke csak azért ne jusson semmire az életben, hogy a szülö közelében legyen idös korában.

Nézd meg, hány fiatal(abb) ember él ma külföldön, mert MO-on nem tud megélni, a szülök meg maradnak, és több száaz/ezer Km-röl nem lehet megoldani, hogy a szülök mellett legyenek.

MINDENKINEK magánügye, hogy akar-e gyereket, és attól, hogy nem, még nem lesz biztosabban magányos, mint akinek akár 4-5 gyereke is van.

Úgy látom itt a legtöbb értékelő a gyerek és családellenes szemlélet híve. Ugyan néhányan ki merik jelenteni a véleményüket, de nagyon egyoldalu a mérleg. Sajnos.

3 nagylány édesapjaként jelenthetem ki, hogy egyetlen pillanatig sem bántam, hogy apa vagyok. Nem tudtam átélni a szülést, de ez ugye a természetes kiváltság. A feleségem éppen csak betöltötte a 18-at, amikor a párom lett. Első gyerekünk egy éven belül érkezett. Lassan két éve együtt járnak brutál-metál koncertekre(pl. Slipknot). A generációnyi különbség nem is látszik rajtuk. Bizony, ez egy olyan példa, amire boldogan fognak emlékezni mindketten és a feleségem nem egy kínnal teli élménynek fogja felhozni a szülést. Ez csak egy eltévejedet példa volt arra, hogy miért is kell szülni gyereket.

Ezekkel ellentétben én kaptam gyerekkoromban az anyai áldásokat rendszeresen(verés, ütleg, szidás, stb.). Innen egy féle példát írok édesanyám szavaival élve:

-A f.sznak szültelek meg! Inkább elvetettelek volna!

Ezt hallottam számtalanszor gyerekként. Na ezt és a szülői veréseket kihagytam volna a gyerekkoromból. Annyi haszna viszont volt, hogy tudom mit nem szabad megadnom a gyerekeimnek. Nagyszülői gondoskodás viszont nem is volt náluk. Nem is tudom miért.

Szóval nálunk nem volt a kérdéshez hasonló probléma sem. Csak sokkal komolyabb, aminek a megoldásai is sokkal súlyosabbak.

Sajnálom, hogy nem látok bele ilyen problémákba és a kommentelők nagyrészével nem tudok egyet érteni.

Az aszexualitást nem is fogom megérteni soha. Talán ez a legnagyobb probléma a kérdésben és nem a szülő-gyerek kapcsolat.