Anyám egy csalódásnak tart, mert nem szeretnék gyereket. Ezt meglehet vele beszélni vagy engedjem el?

141, sok pasitól kérdeztem már. Egészen meglepő, de kb 3 válasz szokott jönni rá: "Vigye tovább a nevem.", "Kíváncsi vagyok, mi jönne ki a nevelésemből." és "Megy tovább a DNS-em."

Utóbbit nemrég egy majdhogynem félvak ismerősöm mondta, akinek a bátyja autista, az öccse gyerekként meghalt agysorvadásban. Tényleg érdemesek ezek a gének a továbbvitelre.

De legtöbbször nem a pasik akarják a gyereket a kapcsolatba, hanem a nők (tényleg így van, főleg a 30 körüliek).

Friss hír: íme, egy "kifejezetten értelmes" gyerekvállalás:

[link]

Ez most kinek jó?

"De legtöbbször nem a pasik akarják a gyereket a kapcsolatba, hanem a nők (tényleg így van, főleg a 30 körüliek)." - ezt sajnos én is így tapasztalom...

Azt meg apszolút nem értem, hogy egyes férfitársaim miért rugóznak a vezetéknevükön, és az "én vérem" zöldségen... Én nem is szerettem volna soha, hogy a párom felvegye az én nevemet, van neki sajátja is. Az meg végképp secko-jedno hogy ha lenne gyerekünk, melyikünk vezetéknevét kapná...

Próbáld szerintem először megbeszélni vele, de ha nincs előre lépés, akkor engedd el. Szerencsére nem kötelező már szülni, gyereket vállalni mindenkinek. Persze vannak akik jól megmondják a véleményüket, de kb. csak addig érdekli őket a dolog, még kiélhetik magukat a témában. Az hogy lesz-e gyereked, a te döntésed, ha lesz jó, ha nem lesz, az is jó. Ezt mindenkinek el kellene fogadnia.

Mondom úgy, hogy én szeretnék, de soha nem gondolnám azt, hogy meg fogom bánni (meglátjuk), vagy azt, hogy aki nem vállal, majd jól megbánja (meglátja). Az is a saját dolga lesz. Persze lehet erről intelligens keretek között is véleményt cserélni.