Normális ha egy 23 évestől elvárják otthon, hogy időben érjen este haza?!

Na ne. Alkudozol? Gyerekként viselkedsz és elvárod, hogy felnőttként kezeljenek? Egy felnőtt normál stílusban ki tud állni magáért és a másik nézőpontját is meghallgatva képes békésen érvényesíteni a saját igényeit. Te viszont őket próbálod maximálisan magad elé tolva figyelembe venni, aszerint próbálod meghatározni magad, hogy nekik vajon mi lenne jó. Ez a hozzáállás a későbbiekben még több nehézséget fog szülni.

Azzal, hogy alkudozol, azt sugallod, hogy a viselkedésük HELYES, mindössze egy kis módosításra van szükség! De nem, a viselkedésük nem helyes és bár most szemet hunysz felette az ottlakás előnyeiért, ez elmérgesedhet. Gondolkodj el azon, hogy mit akarsz megerősíteni bennük, mert most azt közlöd feléjük, hogy van feletted hatalmuk és jogosan várnak el dolgokat tőled. Ha ezt te 23 éves korodban visszaigazolod nekik, akkor mire fogsz hivatkozni 24 vagy akár 34 évesen, hogy akkor már miért nincs beleszólásuk az életedbe?

A rossz alvókhoz annyit, hogy igen, az valahol jogos elvárás, hogy ne verjen fel engem a másik, ha saját döntéséből későn ér haza. De itt nem erről van szó, hanem arról, hogy "aggódnak" és azért kontrollálják túl a kérdezőt. A másik, hogy az is igaz, hogy a rossz alvásnak vannak fokozatai. Aki mindenre felébred, az ne ragadjon ki egy elemet az őt zavaró halmazból, hogy az (is) zavarja, mert attól még ott lesz húsz másik, amire felriad az éjszaka folyamán és ez így kissé igazságtalan. Szóval ha nem ver nagyobb zajt a hazaérkező a hűtőszekrénynél vagy a liftnél vagy a falióránál stb. - amikre alapból felébred - akkor ez nem hivatkozási alap.

ez nalunk ugy zajlott hogy betoltottem a 18at es kozoltem h elmegyek ide v oda ekkor es akkor jovok.

Onnantol mindket fel ugy kezelte h felnottem.

Mindig tudtak hogy hol vagyok es en mindig hazaertem akkorra amikorra igertem (es nem hajnali 2t igertem hanem mondjuk ejfelt).

Cserebe nyilvan otthon megtettem minden tolem telhetot h segitsek nekik, hisz eltartottak meg, de ereztettem veluk hogy valami valtozott.

En a helyedben leulnek veluk beszelni es elmondanam h nekem ez nem jo h gyereksorban tartanak, 23 vagyok, en szeretnem meghatarozni h meddig maradok ki, cserebe mindig tudni fognak rola h merre jarok.

Anyukadnak pedig mas elfoglaltsag kellene mint a te ellenorizgetesed, ra kell vezetni h egeszsegtelen ahogy ehhez hozzaall, sajat erdeke is h ne olje meg az ideg, ez valahol az elet velejaroja.

Plusz hozzatennem h ha ezek a feltetelek nem jok nekik, el kell gondolkodnom az elkoltozesen hisz felnottem.

Tenyleg legnagyobb tisztelettel de erzekeltesd veluk h valtoznak az idok es meg kell tanulniuk bizni benned es elengedni teged.

84es vicces vagy.. ha szórakozni kell felnőtt vagy, de anyuciék pénzére még rá vagy szorulva.

Bírom az ilyen önérzeteseket. "Én már nagy felnőtt vagyok, de apuci adj már egy ötöst hogy ezt a többiek is így lássák:-D"

Már ott abbahagytam az olvasást, ahol az volt hogy "Anyád holnap dolgozik és aggódik érted"... Mert egyszerűen nem bírom tovább! Ezt infantilizálásnak hívják jobb helyen, és ha az egész família részt vesz, ott sürgősen be kell avatkozni. Édesanyád nem bírja felfogni, hogy már rég nem 5 éves kis taknyos vagy, hogy ennyire rád legyen vérfertőzve!

Az infantilizmus azt takarja, amikor a kapcsolatban az egyik fél lekicsinyíti a másikat, úgy kezeli, mint valami esetlen kisdedet. Mindezt szeretetnek álcázott irányítási mániából csinálja, ne hidd el ha azt mondja, hogy szeret. Nem személyként szeret. Legjobb esetben egy játékbaba vagy a szemében!... Legszívesebben megvádolnám eltitkolt vérfertőző vágyakkal feléd.

A kérdésedre válaszolva, nem. Ebben a kontextusban, attól, akitől jön, a te esetedben. Te már 23 éves vagy, már az is sértés, hogy velük laksz. Nem tudom, mit tudnék javasolni, mert embere válogatja, de valamit tenni kell, mielőtt a helyzet elfajul erőszakos irányba.