Normális, ha a szülők a már felnőtt gyerekükkel való összeveszés után úgy csinálnak pár óra múlva, mintha semmi sem történt volna?Van még itt, akinek szintén igy intézik otthon a konfliktusokat?

Amúgy tényleg, szóval, ilyen szülőkhöz meg minek jár haza; elköltöznék, azt' vissza se néznék utána. Ha már ők idegroncsok, akkor legalább téged ne készítsenek ki. Vagy, ha pl hiányzik neki az udvar, mert mondjuk sok időt töltött el ott, vagy akár a saját szobájában, mialatt felnőtt; akkor menjen el hozzájuk, de igyekezzen lehetőleg minél kevesebb, minimális időt tölteni a szülőkkel. Tehát ne a szüleihez menjen haza; hanem a házhoz, amit amúgy szeret. Szülők mellől próbálni kell elsunnyogni. Vagy hát nem pont elsunnyogni, de minél kevesebbet beszélgetni velük; és akkor nem tudnak csőbehúzni egy kiabálással, meg belerángatni egy veszekedésbe akaratod ellenére. Ha hazamegy az ember, és ezzel fogadják, akkor minek megy haza? Ha nem veszik a szülei emberszámba; ha nem tudnak vele tisztességesen, emberien beszélni. Tehát, ha rögtön neked-ugranak a szüleid, tehát nem tudod ezt kikerülni, elkerülni, akkor ne menj arra. Ők nem értékelnek, nem szeretnek téged; és ha csak olymódon tudod elkerülni a velük való konfrontálódást; akkor ne is menj oda a közelükbe se. És akkor sajnos le kell mondanod pl a régi szobádról, udvarotokról. De ha meg tudod oldani, hogy ne beszélgess, ne kommunikálj a szüleiddel, csak ottlegyél, és hagyjanak békén; akkor az meg pedig tök jó. :)

Amúgy van rá esély, hogy ezeknek a szülőknek önbizalom/önértékelés-problémájuk van.

"Szerintetek véglegesen meg kellene szakitania a kapcsolatot a családjával?"

Abszolút így látom. ( 1. és 6. vagyok még. ) Legalábbis a szüleivel, ha ilyenek; mert a többi rokona lehet jófej. :)

Első kérdésedre válaszolva nem, de ez semmilyen helyzetben se az. Nem csak szülő gyerek kapcsolatban.

A második kérdésedre pedig az, higy nem számít mi mit gondolunk mert nincs hatásunk az ismerősödre.

Ha nem szívesen megy haza egyszerűen ne menjen. Ha kíváncsi higy vannak a szülei telefonáljon nekik. Ott könnyű lezárni a beszélgetést.

#7 "Nem. Az a normális, hogy a szülő, mint egy agybeteg 3 éves, durcáskodva napokig nem szól a gyerekhez..."

De a kérdésben foglalt viselkedés egy fokkal sem érettebb ennél.

Nem tudom, sok szülőnek miért derogál beismerni a hibáját és elnézést kérni. És sokszor csak a gyerekükkel szemben engedik meg maguknak az ilyen taplóságot, mással képesek normálisan viselkedni. Pedig elvileg a gyerekünket szeretjük a legjobban, és a gyerekünknek példát mutatunk. Szép kis példa az igazságosságra, mások tiszteletben tartására és a helyes konfliktuskezelésre!

Én a gyerek helyében nem hagynám, hogy ennyivel elintézzék, újra felhoznám a témát, és szóvá tenném, hogy nem normális, ahogy viselkednek velem. És a konfliktusnak akkor lesz vége, mikor megegyezésre jutunk, nem akkor, mikor elvágják. Ha három napos veszekedés lesz belőle, akkor annyi lesz.