Normális, ha a szülők a már felnőtt gyerekükkel való összeveszés után úgy csinálnak pár óra múlva, mintha semmi sem történt volna?Van még itt, akinek szintén igy intézik otthon a konfliktusokat?

Még mindig jobb, mintha utána hetekig, hónapokig dédelgetik a nemlétező sérelmüket :/ Legalább hamar túllépnek rajta. Gondolom a fiú már megtanulta kezelni, egyik fülén be a másikon ki.

Aha dettó anyám is, jól megtépett, leordított a sárga földig valami piszlicsáré hülyeség miatt (pl. késtem 6 percet a suliból hazajövet vagy nem lett max pontos a dolgozat) és én még javában a könnyeimet nyeltem vagy a zúzódásaimat tapogattam mikor úgy hívott enni mintha mi sem történt volna. És akkor mindig én voltam a hálátlan érzéketlen szar, amiért nem rohanok boldogan a karjaiba.

Közben eljutott az agyamig, hogy felnőtt és külön él a gyerek, ebben az esetben engedtessék meg a kérdés, hogy mi a kékeres macifaxért jár még mindig vissza az anyjához????