Miért bánt mindig anyukám?

Anya alapjába véve egy szeretnivaló, kedves ember, szeret engem és a testvéremet is. A probléma az, hogy néha (hetente 2x legalább) rájön egy idegroham és nemnormális lesz és hatalmas veszekedéseket szokott kirobbantani..

Szóval itt a forgatókönyv:

Kint vagyunk a nappaliban, ő csinál valamit(takarít, főz, stb) , én segítek neki, beszélgetünk, szóba jönnek a családi és egyéb problémák amik már régóta megvannak megoldatlanul.

Ilyenek, hogy sok a hülye a munkahelyen, mindig annyi mosatlan van, rossz az autó és apa nem viszi el megjavítani, a házat ki kéne festeni, stb..

Ha próbálok neki segíteni, hogy javuljon a helyzet, ő ezt mindig támadásnak veszi, és elkezd teljesen értelmetlenül olyan dolgokkal bántani, hogy én egy lusta dög vagyok, soha nem segítek neki semmit, rengeteg pénzbe vagyok neki, a barátom is egy nagy nulla... Ezek nekem elképesztően rosszul esnek, rengetegszer sírok miatta, mert tudom h nem így van, egyedül én szoktam neki segíteni, mert a 18 éves húgom egész nap a szobában netezik és egy poharat nem tenne arrébb, ennek ellenére minden héten eljár bulizni.. Szóval ezek a vádak teljesen alaptalanok és ha ezt elmondom neki, mintha a legnagyobb ellensége lennék, borzasztóan tud kiabálni, már szinte a szíve kiugrik a helyéről... Ilyenkor bánatomban visszavonulok a szobámba, de hallom h továbbra is kint puffog magába, szid, és a hugom is mellette áll, ő is engem szid h én milyen szemét vagyok.

Máskor meg teljesen normális, kedves, a barátommal is, mindenkivel, de sose lehet tudni h mikor kattan be es kezd el kiabálni akár a barátom előtt is, és már neki is kellemetlen amikor ilyen van.. Próbáltam vele normálisan megbeszélni h mi a baja, mi bántja, és engem miért bánt, de legtöbbször idegesen elhajt. Apa mindig mondja neki ilyenkor h már nem normális amit csinál és ennek hatására magát állítja be áldozatnak h mi ilyennek állítjuk öt be..

Ha minden igaz jövőre elköltözünk a barátommal, amikor ezt közöltem vele természetesen idegbeteg lett és olyanokat a fejemhez vágott h majd mi úgyse fogunk boldogulni mert lusta dög vagyok, meg nekem csak a pénz számít, majd jössz vissza hozzánk kuncsorogni, stb, meg h miért nem költözünk akkor közelebb hozzá. Máskor meg teljesen kedves, és mondja h segít is, meg támogat, meg reméli jövök majd sokszor.. Komolyan mondom Smeagol jut eszembe róla a gyűrűk urából...

Mit lehet egy ilyen anyával tenni, mert nem akarom elveszteni, de egyre inkább úgy érzem, nem akarok vele többet találkozni?