Anyám egész gyerekkoromban elhanyagolt, de most folyton segítséget kér tőlem. Segítsek neki ebben a helyzetben?

"Mert mondjuk az anyja?!"

Az semmit nem jelent, hogy ki szülte. Az öcsém kb tizenéves koráig anyának hívott, a szülőjét meg Böbének. Én láttam el az életében azt a feladatot, amit a barátainál az "anya", így engem nevezett így. Anyának lenni nem egyenlő megszülni egy gyereket.

Kérdező, ez tipikus bántalmazó viselkedés, a neve gaslighting. El akarja veled hitetni, hogy más történt, mint ahogy emlékszel, és emiatt te vagy a hülye/őrült. Az én apám is "elfelejtette", hogy úgy felpofozott, hogy nekiestem az asztalnak, meg végigrángatott a lakáson üvöltve elsős koromban, mert nem voltam osztályelső. Például. Más dolgokat is "elfelejtett", illetve az nem úgy volt (én csak beütöttem a fejem az asztalba és aztán ráfogtam).

Én mindig csak annyit mondok, hogy én igenis tudom, mi az igazság. Mindegy, ő mit magyaráz.

Soha nem fogja beismerni.

Ne segíts neki, és igyekezz minimalizálni, illetve megszakítani a kapcsolatot.

Kedves Kérdező!

Nyilvánvaló, hogy gyerekkorodban is azért kellett neked intézned mindent, mert ő nem nőtt fel a feladathoz. Fura, de hol van a másik szülő? Bocs, ha ez már téma volt, nincs türelmem mindent végigolvasni. Ha már válaszoltál erre, akkor most nem kell újra.

Hasonlón én is végigmentem az én anyukámmal.

1. Semmit nem fog megtanulni megcsinálni, ha te csinálod meg. Nem az a lényeg, hogy meg legyen csinálva, hanem hogy megtanulja, mit kell tenni. Valószínűleg az ő szülei sem tanították meg erre - ezt már ne bogozzuk. Döntsd el, megtanítod-e neki vagy nem, és tartsd magad ehhez.

2. Nem tartozol neki semmivel! Ha csak annyit teszel meg érte, amit ő érted - még mindig csak egálban vagytok. Bár ahogy értem, van munkahelye, van keresete, nem szorul gondoskodásra, mint te gyerekként.

3. Készülj fel arra, hogy az egész családnak, a környezetének úgyis azt fogja mesélni, hogy ő szegény milyen áldozat - ezen nem tudsz változtatni. Esetleg néhány pletykaközpontnak elhinthetsz ezt-azt, ha akarsz, de sokat nem segít.

A te életed, a te döntésed. A te életedért vagy felelős először, csak utána másokéért, és itt is a gyerekeid hamarabb következnek, mint a szülő, aki el tudja látni magát és egészséges. A saját életedet építsd fel, normális szülő ugyanígy gondolkodik és ebben támogatna! Gyerekként nem a te dolgod a szülőből felnőttet csinálni...

Nagyon erős ember vagy, de ez nem jelenti azt, hogy az élősködők nem fognak kikészíteni! Először a saját életed, hogy ha tényleg baj lesz, tudj segíteni. Csak a feleslegből adj, különben neked nem marad!

Okos légy! :)

Akik azt gondolják, hogy egy ember ilyet kitalál a saját szülőjéről, de nincs igazi tapasztalata, azoknak szólok, ilyet nem tud az ember kitalálni. Ilyen részletesen nem! A hazug embert a következetlensége elárulja, itt nem erről van szó.

Talán már hallottátok ti is azt a mondást, hogy egy szülő nem kell bántalmazza a gyerekét ahhoz, hogy a gyerek bántalmazott legyen, elég, ha nem szereti. Az elutasítása annak, hogy a gyereke a gyereke már bántó a gyereknek. Ugyanis pont az, akire ösztönből számít, az támadja hátba azzal, hogy megfordítja a szerepet. Azt várja el a gyerekétől, amit nem adott meg neki.

Aki nem anyaként viselkedik, az nem anya, csak biológiai szülő! Óriási a különbség a kettő között, de ebbe nem megyek bele, megtették előttem már páran nagyon helyesen.

Ha ilyen következetesen ki tudna valaki ilyet találni, nem itt irogatna, hanem sikeres filmek forgatókönyveit hálivúdban!

Néha az érzés kevés, a valóság igenis sokkal keményebb tud lenni, mint amit sokan nemcsak hogy nem láttak, de elképzelni sem tudnak! Attól, hogy valami nem hihető, még nem jelenti azt, hogy nem igaz. (És persze fordítva - de ne menjünk bele.)