Anyám egész gyerekkoromban elhanyagolt, de most folyton segítséget kér tőlem. Segítsek neki ebben a helyzetben?
Gyerekkoromban vadtartásban nőttem fel. Mindent egyedül kellett elintéznem, megoldanom: én jártam a saját szülőimre, én intéztem a sulis beiratkozásokat, orvosi időpontjaimat, egyedül jártam fogászati kezelésekre 11 éves koromtól kezdve, egyedül intéztem a személyimet, sulis konfliktusoknál sosem állt ki értem anyám, minden egyes dolgot magamnak intéztem.
Nem panaszkodni akarok, felnőttem, bár nem tagadom, néha csak jól esett volna, ha mellettem áll valaki. Nem azt vártam volna, hogy mindent intézzenek nekem, de szerintem kicsit durva, hogy 12 évesen egy 3 órás ájulós foghúzás után nekem kellett hazabuszoznom, mert anyám nem jött értem autóval, mert van busz is, pedig otthon volt.
Iskolai dolgokkal is lerázott, gimiben nem is ismerte az ofőmet, egyszer sem ment be. Ennek annyi volt az oka, hogy ő nem akart az én dolgaimmal bajlódni, meg amúgy is, megoldottam magam, ő meg belekényelmesedett.
Most fordult a kocka, anyám beiratkozott iskolába, hogy megcsinálja az érettségit felnőtt fejjel. Informatikai analfabéta, nem érdekli az egész, nem veszi a fáradtságot, hogy bárminek utánanézzen, hanem minden apróságért engem hív.
Én intézzem a tankönyveit, én hívjam fel neki az iskolát, én segítsek neki belépni a Krétába, én nézzem meg a neten, mi hol, hogy van. Segítsek a tételekben, mit írjon az emailbe stb. stb. Munkaidőben hívogat, elvárja, hogy azonnal intézkedjek neki, telefonáljak helyette, mert ha nem, ő bizony kiiratkozik.
Segítettem neki, de soha egy köszönömöt nem mondott. Teljesen természetesnek veszi, hogy segítek. Panaszkodik folyton, hogy neki milyen nehéz, közben tőlem már meg sem kérdezi, velem mi van, én hogy vagyok. Eszembe jut persze, hogy gyerekkoromba sosem számíthattam rá, mindent magamnak kellett megoldanom. Olyan szívesen megmondanám neki, hogy hagyjon békén és ő is oldja meg magának. Felnőtt ember létére csak meg tudja, ha nekem gyerekként sikerült.
Ugyanakkor nem akarok kicsinyes, sem gonosz lenni. Mit gondoltok, segítsek neki? Szóljak neki a gyerekkori dolgok miatt? Szerintem bele sem gondol... Ti hogy állnátok hozzá ezek után?
válasza:
válasza:Ne mindig segíts.
Nem kell mindig felvenned a telefont.
Nem kell mindig ráerni.
Csak néha néha.
giggggg nevű felhasználó már privát üzenet formájában is zaklat. Ide is kiírhatod még párszor, hogy hazudok, ne zavarjon, hogy többen is megerősítették, köztük egy orvos is, hogy igenis kiskorúként is minden további nélkül jár az ellátás.
Egyébként ha annyira biztos vagy magadban, mutass egy forrást, ahol leírják, hogy kell a szülő beleegyezése ilyen esetekben, és ha kell is, mikortól érvényes, csak a tisztánlátás végett, ez volt 2004-ben!
válasza:Nem értem, a szülői miért bizonyíték bármire, hisz nem is volt jogilag kötelező megjelenni. Néhány válaszoló olyan buta, csak hogy kamut kiálthasson.
Nálunk sokszor volt olyan, hogy anya nem tudott elmenni, hát felhívta a barátnőm anyukáját, hogy mi volt. De volt olyan osztálytársam, aki mesélte másnap, hogy miről beszéltek, mert ő is ott volt.
Kérdező, szerintem tisztázd magadban, hogy miért esik rosszul nem segíteni. Mert szerintem nem normális, hogy egy ilyen ember miatt rosszul érzed magad.
válasza: válasza:Biztos, hogy nem hazudik a kérdező. Idegesítő ez a troll. Én is jártam a tesóim szülőijére.
Nagyon nehéz a helyzet, nekem is nehezemre esne nemet mondani, ha egyszer segíthetek. Úgy van, ahogy az egyik válaszóló írja, hogy ha megemlíted neki, hogy te mennyire egyedül voltál hagyva, akkor tiltakozik, hogy nem is igaz? Vagy beismeri, de attól te még segítsél?
Szereted amúgy anyukádat? Nem esik nehezedre a kapcsolatot tartani? Ez a legfontosabb kérdés szerintem.
válasza:A mi anyánk alkesz, apánk valszeg valemelyik kocsmatöltelék. Amióta az eszemet tudom, mindent egyedül intéztem. Egyedül sétáltam már oviba is, sőt nagycsoportosként én vittem a kiscsoportos öcsémet. El tudtam mondani, hogy anyu csak iszik és alszik, innentől sehol nem követelték anyánkat. Suliban nem fizettem osztálypénzt, mert arra anyánk nem adott. Láthatóan el voltunk hanyagolva, és a kutyát nem érdekelte. Nemhogy majd azért kijön a gyermekvédelmis, mert nem anya járt szülőire. :D
Konkrétan ha öcsi beteg lett, csak átjött a tanár az osztályomba, hogy vigyem haza. Orvosnál se kerestek szülőt, pedig anyánknak hála van jónéhány varrt hegem. Hűhaa, és ez se érdekelt senkit, nemhogy majd GYVst hívnak, mert anyánk sose járt szülőin. :D
Szóval, örülök, hogy másnak olyan cukormázas élet jutott, hogy azt hiszi a szülők egy csúnya pillantásért is büntetést kapnak. Hát rohadtul nem. Sőt...
Egyébként 21 voltam, amikor anyánk megkeresett, hogy mennyire sajnálja, meg segítsek neki elköltözni a faszijától. Megvontam a vállam, és mondtam neki, hogy annyi segítségre számoljon, amennyit mi kaptunk. Azóta azt se tudom, él-e még.
válasza: válasza: válasza:"Mert mondjuk az anyja?!"
Ez nem anya. Szülni nem nagy mutatvány, egy patkány is képes rá. Becsületes felnevelni, na az a teljesítmény. Aki ezt meg tudja tenni, az megérdemli az anya nevet. De ez a semmirekellő ez nem az
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!