Mire fel várja el anyám tőlem, hogy most hirtelen
felnőttként viselkedjek, amikor egész gyerekkoromban
túlféltett és elkényeztetett?
És meddig akarsz anyucira mutogatni így 19 évesen?
2016. dec. 22. 18:44
Hasznos számodra ez a válasz?
2/33 A kérdező kommentje:
Sosem értettem mit számít a kor ilyen kérdésekben. Egész gyerekkoromban ehhez lettem hozzászoktatva, szerintem logikus, hogy nem megy egyik pillanatról a másikra a változás. Az eszemmel felfogom, hogy ez rossz, de egyszerűen annyira ellustultam emiatt, hogy hiába, az érzelmek sajnos felülkerekednek. Szerintem ehhez minimum 5 év kell, ha nem több. Bírom amikor olyan emberek akik nem látták milyen volt a gyerekkorom reflexből a szülőt védik, mintha muszáj volna.
Pedig az első válaszolónak van igaza. Tudtad hogy nem jó ami van, de kényelmesebb volt semmit sem tenni. Attól a pillanattól hogy rájöttél mi nem stimmel, de nem tettél semmit ellene a te hibád. Ennyi. Ne mutogass már a saját lustaságod miatt másokra , mikor igazából csak kifogást keresel hogy öt évig még kiszolgáltasd magad.
2016. dec. 22. 19:03
Hasznos számodra ez a válasz?
19 évesen férfinek kéne már lassan lenned nem kislánynak.
2016. dec. 22. 19:03
Hasznos számodra ez a válasz?
5/33 A kérdező kommentje:
De valószínűleg akkor sem fog egyik pillanatról a másikra menni, ha elhatározom, hogy változtatok ezen, nem igaz? Igen, beismerem, én is hibás vagyok, csak k**va idegesítő, hogy nincs az az Isten, hogy ő is beismerje, hibázott.
Ha meg késztette volna hogy több mindent csinálj, az lenne a bajod. Mert akkor szívtelen szülő, ugyanis dolgoztat... A felnőttség belső lépése hogy nem másokra mutogatsz. Mondd szépen: Anyám jót akart, én meg visszaéltem vele. Holnaptól változattok ezen. Menni fog, és hidd el nem tart évekig- persze csak akkor ha tényleg akarsz is változtatni.
2016. dec. 22. 19:10
Hasznos számodra ez a válasz?
7/33 A kérdező kommentje:
"Ha meg késztette volna hogy több mindent csinálj, az lenne a bajod. Mert akkor szívtelen szülő, ugyanis dolgoztat..."
Hát igen, rövid távon mindig az után sóvárog az ember, ami nincs, viszont hosszú távon jobb a gyereknek, a szülőnek pedig hosszú és rövid távon is, ha nem mindent a szülő csinál meg helyette. Gyerekként persze lázadunk, de azt látom, hogy akinek nem tettek mindent a segge alá, felnőttként megköszönik ezt a szüleiknek.
"A felnőttség belső lépése hogy nem másokra mutogatsz."
Hát igen, sajnos itt még nem tartok.
És miben nyilvánul ez meg?
2016. dec. 22. 19:21
Hasznos számodra ez a válasz?
9/33 A kérdező kommentje:
"És miben nyilvánul ez meg?"
Az, hogy most hirtelen elvárja tőlem, hogy felnőttként viselkedjek? Abban, hogy amikor ad egy olyan feladatot, amit még soha sem csináltam, és nem sikerül elsőre, elkezd velem ordibálni, hogy "19 éves vagy!"
A szülők már csak ilyenek. Nyelj aztán annyi. A sok idiótával itt gyakorin meg ne foglalkozz. Annyit értenek a lélekhez, mint én az olajfúráshoz.
2016. dec. 22. 19:29
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza: