Szerintetek hogyan kéne reagálnom? Egész gyerekkorom óta ilyen velem és még mindig nagyon bánt.

Sziasztok, apámmal való kapcsolatomhoz fűződik a kérdésem. Egész gyerekkoromban kritizált, nagyon sokáig egy csepp önbizalmam sem volt. Úgy hozta a sors, hogy az utóbbi időben újra sokkal többet találkozunk és természetesen ezen a téren semmit sem változott. Nagyon rosszul viselem lelkileg. Mondok 1-2 példát, hogy jobban megértsétek. Régen állandóan megszólta hogy duci vagyok, nagyseggűnek hívot, kritizált hogy x-ben állnak már lassan a lábaim stb (67 kg voltam akkor...), aztán idővel lefogytam, magam miatt is, most vagyok 58 kg. Legutóbb találkoztunk, elkezdte mondani, hogy nézzek magamra, hogy nézek már ki, ez abszolút nem szép. Mindegy, ezen még túltettem magam, de most tényleg valami nagyon rosszul esett. Ismerősünknek esküvője volt, szeretek fényképezni és mivel nem szántak nagy költségvetést a lagzira, megkértek nem mennék-e el?! Nincsenek nagy elvárásaik, csak készítsek pár képet. Nagyon szívesen vállaltam, mert szeretem őket, de természetesen izgultam, mert hát nem vagyok profi. 2 hónapot a lagzi előtt végigfényképeztem, éjjel-nappal, hogy a saját képességeimből ennek ellenére a legjobbat hozzam ki. Meglepődésemre a képek egész jól sikerültek, többen azt mondták hogy ennyire jókra nem számítottak. Mindig küldtem először anyunak, hogy mit szól, hozzájuk. Látta őket apu is... és persze lehetett rá újra számítani. Felhozta a témát hogy mit gondolok, sikerült-e jó képeket készítenem. Mondtam, hogy igyekeztem, nem mind, de szerintem 1-2 igazán jól sikerült. Erre a válasza az volt, hogy akkor anyunál biztos csak a rosszabbakat látta. Kérdeztem mit gondol, mi nem szép rajta, színek, fények vagy mi nem tetszik? A reakciója az volt, hogy semmilyenek, nem lát bennük semmit és a többiek is csak biztosan nem merik nekem megmondani, hogy nem jók :( Rettentően rosszul esett, mert ezt nem látom építő kritikának és teljesen elbizonytalanított hogy mi van, ha mások sem látják őket tényleg szépeknek? Nem tudom kezelni a helyzetet, folyton rossz kedvem van azóta és szomorú vagyok, hogy most már a hobbimtól is elvette a kedvem. Tudnátok 1-2 tanácsot adni hogy kezeljem a helyzetet? Vagy mit gondoltok miért ilyen velem?

Köszi, ha írtok.