Miért nincs az emberek többségének türelme a saját gyerekéhez?

Én megértem a kérdésed. Míg nem volt gyerekem, én is ugyanígy gondolkodtam és ugyanezt tettem volna fel. Velem is türelmetlenek voltak a szüleim és kiabálósak, nem isjó a kapcsolatunk. Míg nem volt gyerekem, azt hittem, ez olyan lesz, mint a mesében, pl. a Bori mesében. Én is elképzeltem, hogy majd szépen sétálgatunk, ő szépen eszik, rajzolgat, pont mint a reklámokban. Csakhogy a valóság egészen más. Tudom szoktatás és nevelés kérdése is, de a gyerek önálló és akaratos természet, nemcsak az ember alapvető pozitív vonásai vannak meg neki mint pl. az őszinte öröm és csodálat, de a düh, agresszió, lustaság, önzőség és sorolhatnám. Hiába járatod rongyosra a szádat és magyxarázod napestig, hogy ne ugrálj az ágyon, vedd fel légyszi kicsim a szandát, ne vidd az ágyba a koszt stb., egyszerűen nem fogad szót. Ha gyereked lesz, majd meglátod, nem olyan lesz mint a reklámokban. Bár azért a gyerek temperamentumától is függ a dolog és hogy mennyire nyugis alaptermészetűek mindkét szülő (bár ha nagyon nyámnyilák mindketten, egy dacosabb gyerek megeszi őket reggelire). Szóval igen, azért nehéz, mert nem csinálják amit mondasz és elfáradsz, csalódott vagy ha a gyerek ennyire semmibe vesz, triplán kell dolgoznod és erőszakosan követeli magának a dolgokat, pedig nem erre nevelted. Sajnos a többi gyerektől is tanul, pl csúnya szavakat vagy rossz hozzáállást, nem csak te neveled őket. Azt vettem észre, ahol csak egy gyerek van, ott a gyerek és a családok nyugisabbak. Egyrészt egy gyerekre több idő és figyelem jut és nincs annyi versenyhelyzet, veszekedés.

18: próbálja a fene, pontosan azért mert ez nem egy autó vagy egy kutya. Én amondó vagyok, hogy még az említett dolgok megvásárlásába/tartásába/gondozásába sem szabad felkészületlenül belefutni, nemhogy egy olyanéba ami "rajtad marad". Épp ez a baj, hogy sokan kipróbálják, aztán amikor rájönnek hogy szar, nem illik bevallani, visszacsinálni meg ugye nem lehet, marad hát a panaszkodás meg azok utálata akiknek nincs ilyen gondja. Oké, ott vannak azok akik nem ilyenek de ők nem is panaszkodnak, elkönyvelik hogy ez ezzel jár de mi akartuk és kész.

a helyzet az hogy a gyerek minden gondjával együtt a nők akkor is vállanák őket. Én a legboldogabb pillanataimat a gyereknek köszönhetem. Amúgy meg mindenki szokott veszekedni, szülők a gyerekkel, kollégák, barátok, ismeretlenek az utcán...a türelmetlenség is jön megy, a legtöbb ember nem egésznap idegbeteg és a legtöbb gyerek nem egésznap rossz.. Ez az élet rendje.

Bizony, tök szar lenne gyerekkel az életem, hát ezt magyarázom.

"a helyzet az hogy a gyerek minden gondjával együtt a nők akkor is vállanák őket." Nem a nők. hanem a pár. csak a pár férfi tagja ezt az esetek többségében "elfelejti"

Az összes gyerektelen önigazol, azért feccölnek ennyi energiát a válaszaikba. Totál kisarkítják a gyerekkérdést és csak a rosszat látják benne, pedig sok normális felnőtt is van, akik szeretik a szüleiket. El kellene fogadniuk, hogy valakinek ez jelenti az örömöt az életben, és ezek az emberek a jövő, mert ők továbbörökítik az életet, ami mindennek az alapja. Én nem ítélem el őket és elfogadom, hogy így döntenek, de attól még ez nem von le a fenti gondolatok igazságtartalmából semmit.

Sajnos előre nem tudhatod, hogy fogsz majd szülőként viselkedni, ráadásul sokan még vetítenek is, hogy milyen csodálatos szülőnek lenni. Hát ja, az, de többnyire kemény munka.