Miért nincs az emberek többségének türelme a saját gyerekéhez?

Szóval láttál ma egy szülőt, aki türelmetlen volt a gyerekével (igaz lehet éppen dackorszakban van és 3. napja üvölt) és ebből levontál egy általános következtetést. Gratulálok.

Jó szórakozást a következő minimum 70 hozzászóláshoz, ahol gyerekesek és gyerektelenek fognak gyűlölködni egymással.

Mivel totál magadra vetted az előző hszem, és nem értetted meg a mögötte lévő iróniát, ezért nem is folytatnám a dolgot, még annyi, hogy sose tudhatod, hogy amikor ilyen esetet látsz, annak mi áll a hátterében. Mivel nem ismered ezeket a szülőket és gyerekeket, közeli ismerősöd pedig gondolom nincs annyira sok, ezért reprezentatív mintád sincs, hogy ilyen sommás kijelentéseket tehess.

Az ilyen kérdések arra jók, hogy feltüzeljék az embereket és egymásnak feszüljenek. A kérdésedre nem fogsz érdemben választ kapni, mert ez egy általánosító következtetés, és mindenki csak abból tud kiindulni, amit lát, vagy esetleg megtapasztal a saját gyerekével kapcsolatban. És itt jön képbe az, hogy aki nevel gyereket, az pontosan tudja, hogy az mivel jár, aki viszont nem, az nem tudja, viszont ettől függetlenül feltételez. És ezekből pattannak ki a végeláthatatlan viták ezeknél a kérdéseknél.

Ennél a pontnál én ki is szálltam.

Akkor viszont az a helyzet, hogy se empátiád, se logikád.

Tegyük fel, hogy csak azok vállalhatnának gyereket, akiknek megvan a megfelelő türelme hozzá. Rendben. De akkor te sem lennél, mert teljesen biztosan van a felmenőid között olyan, aki nem felelt meg a kritériumoknak és nem szülhetett volna a te elképzelésed szerint gyereket, így se te, se a szüleid nem léteznének.