Mit tegyek, hogy anyu megbocsásson? Van még egyáltalán esély, hogy megbocsásson?
15 éves voltam mikor a szüleim elváltak, mert apának barátnője lett. Apáé a házunk, így anyunak albérletbe kellett költözni. Én nem akartam elköltözni, nem akartam egy kis lakásban nyomorogni. Igen, bevallom szerettem a nagy házban élni, szerettem, hogy van medencénk, szerettem, hogy apa bármit megvesz nekem, és akkor még apa barátnőjét is mondhatni kedveltem. 23 éves volt, olyan volt, mintha a nővérem lenne, csomószor eljártunk együtt, elvitt vásárolni, még a barátnőinek is bemutatott. Anya viszont rettenetesen megharagudott rám, konkrétan alig állt szóba velem, de ha igen, akkor is csak azért, hogy elmondja mekkorát csalódott, hogy így elárultam. Ha mesélni akartam neki valamit, arra is az volt a válasz, hogy meséljem "annak a k__vának". Egy idő után már nem is mentem hozzá. De közben apa barátnője nagyon megváltozott, észrevettem, hogy elkezdett engem fúrni apánál, uszította ellenem. Pl mikor meglett a jogsim, lebeszélte apát róla, hogy kocsit vegyen nekem, mert pesten úgyse kell... Többször megvádolt, hogy én ellopom az ő ruháit, sminkjét, meg kutatok a cucca között, apa meg mindig neki adott igazat. Mikor egyetemre mentem, akkor is majdnem meggyőzte apát, hogy menjek koliba. Aztán szerencsére a legjobb barátnőmmel meg az ő anyukájával végül meggyőztük, hogy egy, úgyse vennének fel koliba, kettő sokkal nyugisabb egy lakás. Ezután apa barátnője teljesen megőrült, elkezdte terjeszteni rólam, hogy idegbeteg vagyok, nyugtatókat szedek, meg drogozok, azt is tovább mondta, hogy lopok tőle, pedig soha egy tollat nem vettem el. Apa előtt persze nagyon megjátssza magát.Tisztára kikészített idegileg, azóta max havi 1x megyek haza, de iszonyat gyomorgörcsöm van minden alkalommal.
Közben anyunak is lett új pasija. A pasinak van egy kislánya, folyton együtt fényképezkednek, anyának is van kint faceen egy csomó kép a kislánnyal. Rólam egy sincs... Faceen tudtam meg azt is hogy összeházasodtak a pasival. Fel sem hívott, még egy üzit sem írt, nem hogy meghívott volna. Az esküvői képeken a pasija kislányával pózol, meg együtt mosolyognak. Sírógörcsöt kaptam mikor megláttam. Írtam persze, hogy gratulálok, de nem válaszolt. Hívni is próbáltam sokszor, de nem veszi fel, vagy kinyom.
Tegnap meg apa barátnője jelentette be facebookon, hogy terhes. Hívtam is rögtön apát, hogy hogy hogy nekem nem szólt erről. Erre közölte, hogy óó Kata (apa barátnője) nem akart kivételezni, így mindenki egyszerre tudta meg, meg majd úgyis mondták volna, ha haza megyek...
Már lassan tényleg idegbeteg leszek, tegnap egész este sírtam. Írtam üzit megint anyának, de meg se nézte. Nagyon egyedül vagyok és nagyon hiányzik anya. Régen annyira jóban voltunk, úgy szeretném, ha kibékülnénk, de teljesen elutasít. Tényleg bármit megtennék, hogy megbocsásson, de így hogy? Van még valami esély? Mit kellene tennem?
#60-as válaszoló, mondd már meg, légyszíves, Te kijártad egyáltalán az általános iskolát...?
Nem állítanál ekkora ökörséget, amit már magkorában megcáfolt a pszichológia.
"nem akartam egy kis lakásban nyomorogni"
akkor most ne keresd azt, aki nyomorgott egy kis lakásban apád és az új nő miatt. ő most boldog
40+ válófélben lévő anyaként írom, hogy meg lehet anyudat is érteni. Nem mondom, hogy helyes az elzárkózása, de belegondoltam, ha a gyerekem ebben a szituban az apja mellé állt volna pusztán anyagi okokból, az akkora pofon lett volna, főleg, ha még a legjobb barinője lenne a nő aki szétverte az életemet.
(Hangsúlyozom, nálunk azért más a szitu, a gyerek kicsi, az apja nem is akarja nevelni, mert még bekavarna a boldog szingli életébe, a ház is az enyém, és én rúgtam ki mert annyi sem volt benne hogy szakítson mielőtt mással kezd viszonyt)
Felteszem jópár éve már hogy nem tartod anyukáddal a kapcsolatot, ő egyedül talpra állt, új életet kezdett, most újra boldog, van családja akire számíthat, eddig le se tojtad, csak most hogy esel le a bizonyos 2 szék között a földre jut eszdbe hogy hiányzik. De eddig fel sem merült rendezni a viszonyt évekig. Amikor sírsz a fotói felett, eszebe jut, ő hányszor sírt egyedül, mig te apád nőjével shoppingoltál, szelfiztél csücsörítve? Igaza van valamelyik válaszolónak, hogy jó eséllyel apád életében sem lesz maradásod, ha meglesz a baba, végleg ki leszel túrva.
Ha vissza akarod anyukádat "szelídíteni" muszáj lesz személyesen felkeresned, bocsánatot kérned, ahogy már többen írták, belátni hogy tévedtél, szereted, hiányzik. Aztán hagyj neki egy kis időt gondolkodni, ne várj választ zsigerből.
Én megbocsájtanék a gyerekemnek, illetve hát nem is hagytam volna ennyire elvadulni tőlem, de ez én vagyok :)
Hat ez szomoru..hogy ilyen gatlastalan aranyasok vannak.. es most a katara gondolok:D csak addig haverkodott veled amig apadnal ezzel is bevagodhatott. Te megtanultad a lecket es mar nem leszel tobbet
Azert az az anyuka akihez ennyire nem lojalis a lanya nem valoszinu hogy sokat foglalkozhatott vele. Es most se hianyzik neki ha ennyi ev mennyi is ?utan mar engedhetne az egojabol.
Kuld el neki a tekozlo fiu tortenet. Irjal neki egy szanom banom kezzel irt levelet
A #65-ös válaszolónak:
Szent István király 1000 évvel ezelőtt kiszúratta egy rokonának a szemét, hogy ne léphessen trónra az utódaival egyetemben.
Hol volt akkor a mai generáció...?
Vagy ez egy pozitív dolognak minősül, mert nem egy “mai fiatal” tette?
Ne legyünk már álszentek, basszus. Minden generációnak vannak híresen nagy széltolói. Nem most jöttek le a fiatalok a falvédőről...
Köszönöm azoknak, aki nem csak belém rúgni jöttek és próbál segíteni, privátban is.
A többi irigy kárörvendő meg remélem jól alszik, hogy de jól kiosztottak valakit a neten. Lehet menni mostmár.
En biztos nem igy dontottem volna eleg koran rajottem anyam az aki mellettem.van a betegagyamnal, nevel, velem tanul, aki kepes a hulye elkepzeleseimre jivansagaimra nemet is mondani es okkal es magyarazattal. Az en sajat ertekrendem is ugy alakult ki, hogy mar kamasz koromban sem a penzt es a markas dolgokat neztem, hanem pl. igaz baratsagokat, a csaladtagok elfogadasat, szeretetet, az elet tiszteletet,sportot, tanulast.
Igy ha akkor valtak volna en biztos edesanyamat valasztom, azert mert biztos lettem volna benne, hogy neki nagyobb szuksege van ram, mint apamnak. Termeszetesen pont mert minden csladtagom irant empatiaval akartam mar akkor is lenni, apamat se hanyagoltam volna el, de hogy a nagyobb haza vagy ajanswkok miatt maradjak vele 15 evesen az elkepzelhetetlen lett volna.
De neked kellene tudnod akkor miert is nem volt edesanyad edesanyakent fontos :-(. Mert kotve hiszem hogy ennyire gyerekes lett volna a gondolkodasod ahogy most leirod.
Anyukad melysegesen csalodott benned. En a helyedben, ha oszinte megbanast is ereznek ( nem csak a ketsegbeesest, hogy jeee mar senkinek se vagyok olyan fontos, mint 15 evesen), akkor arrol irnek neki kezzel levelet. Es egy arva szoval nem vadaskodnek vagy kernek szamon...es masokat se szidnek ( azaz apudat es a baratnojenek szidasat is melloznem). Csakis arra koncenzralnek, hogy anyarettenetesen hianyzol. 15 evesen hulye csitri voltam, aki az otthonahoz a megszokott kis kornyezetehez es kenyelmehez, mint medence ragaszkodott. Es fontosabb volt ezekkel menoznom a kortarsaimnak mint azzal foglalkozni valojaban te min mehetsz keresztul, mint anya, mint feleseg-majd elvalt nő majd pedig egy anya, akit a lanya elhanyagolt. Sajnalom es szeretnem elnyerni a bocsnatodat. Azota sokat valtoztam, mar jobba latom a fwlnottek eletet, mondhatni majdnem felnottem. Utolag erzem milyen fajdalmas lehetett neked ez az egesz es bar tudom soha nem.erezhetem at teljesen.
Kerlek, ha megboicsatani nem is tudsz, probalj segiteni nekem, hogy egy jó kapcsolatot epithessunk ki egymassal, akar teljesen elololrol. Nagyon szivesne elhivnalak egy sutire valamelyik ...napon. Ezen a telefonszamon barmikor elerhetsz. Oleles a lanyod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!