Szeretnem, ha a noverem es apu vegre kibekulnenek! Szerintetek mennyi lehet erre az esely?
Mar majdnem 6 eve nem beszel a noverem az apankkal, aki sulyos beteg.Akarhanyszor latogatom vagy beszelunk telefonon mindig kerdezoskodik rola apu es tudom, hogy nagyon szeretne kibekulni vele.A noverem viszont szornyen makacs es haragtarto, hallani sem akar apurol. Tudom, hogy nem tokeletes ember, sot rengeteg hibaja van, tonkre tette az egesz gyerekkorunkat.Hiaba volt jo anyagi helyzetunk sokszor megverte a szemunk lattara az anyukankat, megcsalta, megalazta ahol tudta es a legrosszabb, amit tett, hogy viszonya volt a noverem egyik osztalytarsaval, aki akkor meg csak 16 eves volt.Evekig en is haragudtam ra es nem ertettem, hogy lehetett ennyire kegyetlen, de megvaltozott nehany eve es normalisan viselkedett. A noverem nem is nevezi "apanak" altalaban pedofil k"csognek vagy mas nem tul kedves nevet ad neki, de az apjanak sosem hivja.
Nagyon beteg, daganata van es nem ertem miert nem kepes legalabb enyhulni egy kicsit? Regen amikor szidta es olyanokat mondott, hogy "dogolne meg" magamban mindig arra gondoltam, hogy ugy sem gondolja komolyan es egyszer megbanja ezeket, de most ugy latom nagyon komolyan gondolta. Egy kozeli ismeros megkerdezte tole, hogy mit erzett amikor megtudta, hogy betegsegben szenved apu es gondolkozas nelkul ravagta, hogy halas es remeleli az utolso percig szenvedni fog.Nagyon bant, hogy ezt gondolja, mert egyebkent kedves es nagyon jo szivu lany, akit szeret azert barmit megtenne es ezt a sok rosszindulatot egyszer meg visszakapja.
Nagyon szeretnem, ha legalabb megbocsajtana neki, anyu sem haragszik mar ra, nem is szereti, de sose kivanna neki rosszat es sajnalja, hogy beteg.
Szerintetek meg van ra esely, hogy legalabb szoba alljon vele? Masnal, ha elfordult hasonlo helyzet tul tudott lepni a haragon? Mennyi ido kellhet hozza? Mert apunak mar nincs sok es ugy gondolom kesobb banni fogja a testverem, ha most nem bekul.
#2
Szerinted az nem rosszindulat, hogy a halat kivanja egy amugy is halalos betegsegben szenvedonek?
Apu megkapta a sajat bunteteset es tudom, hogy megbanta mar reg a dolgokat, amiket tett.
Tudom, hogy ot jobban megviseltek a ezek, mert en meg gyerek voltam es nem is nagyon fogtam fel mi tortent, igy nekem konnyebb is volt.De nem gyulolheti orokke.
A nővéred még mindig tele van fájdalommal. Ő közvetlenebb közelről élte át, amit te fel sem fogtál. Valószínűleg apád is csak azért bánja a tetteit, mert már súlyos beteg.
Mi lenne, ha a másik oldalról közelítenél a békítéshez. Kérdd meg apádat, hogy őszintén kérjen bocsánatot anyukádtól és a gyerekeitől. Ezt talán elfogadja a nővéred is. Ha nem, hát nem. El kell fogadnod azt is. Adj időt a tesódnak. Valószínűleg csak a tehetetlen harag és fájdalom munkál benned. Ne sürgesd, az csak megnehezíti a nővéred dolgát. Igyekezz megértést tanúsítani iránta.
"Szerinted az nem rosszindulat, hogy a halat kivanja egy amugy is halalos betegsegben szenvedonek? "
Annak, aki tönkretette az egész gyerek- és fiatalkorát? Nem.
A nővéred reakciója teljesen jogos, és érthető. Itt, aki erkölcsileg elítélhető az az apád. Tönkretette a nővéred gyerekkorát, s mindezek mellett apád szeretője a testvéred osztálytársa volt. Ez már önmagában egy hatalmas lelki ütés egy gyereknek, de az otthoni fizikai bántalmazással megspékelve akár egy életre szóló lelki sérülésről is beszélhetünk. Főleg akkor, ha az osztálytársai tudtak mindenről, akkor lehet még ők is megkeserítették az életét, ha gúnyt tárgyává vált, hogy apád az egyik osztálytársát használja élő ágybetétnek.
Fentieket figyelembe véve a testvéred soha nem fogja megbánni, hogy nem bocsájtott meg neki. Apád meg minden bizonnyal a betegsége miatt akar nagyon kibékülni.
A nővéred megtapasztalta, te csak érintőlegesen találkoztál mindazzal, ami a nővéred érzelmeit megalapozza. Akkor bánná meg, ha valaha kiderülne, hogy nem volt igaz ez a sok szörnyűség. Ha a fele igaz, akkor már rég eltávolodott attól a szívélyes lánytól, aki az apjával is olyan tud lenni.
Te képes vagy megbocsátani, tedd azt, de én átérzem a testvéred helyzetét, soha nem próbálnám meggyőzni. Nem az ő lelki üdve a kérdés, hanem a te lelki békéd. Azt elrendezheted, ha te ott vagy a beteg mellett, de mást nem erőszakolhatsz az ágy melletti székbe könnyes búcsút venni.
Hagyd ezt és fogadd el, hogy a nővérednek nem megy és szüksége sincs a megbocsátásra.
Te törődj magaddal. A nővéred dolga, hogy megbocsát-e neki vagy sem, pedofil kcsgön kívül más jelzővel én sem illetném az apám, ha ezt tette volna.
Ha tovább feszítenéd a húrt, veled is megszakítanám a nővéred helyében a kapcsolatot, ha ennyire nem vagy képes tiszteletben tartani a (jogos) érzelmeimet.
Mi változik attól, hogy valaki haldoklik? Mert szerintem az égvilágon semmi okot nem ad arra, hogy hirtelen kebelbarátok, legjobb apa-lánya csapat legyünk meg ilyenek.
Te és nővéred máshogy látjátok a dolgokat, más az értékítéletetek. Te ilyen "a család mindenekelőtt" típus vagy, ahogy látom, a nővéred nem. Én is inkább a nővéred típusa vagyok... csak azért, mert a vérem, nem fogok jópofizni egy olyan genny emberrel, mint amilyen az apád. Ráadásul a nővéred azért közelebbről élte át azt, hogy apád az egyik BARÁTNŐJÉT k..ogatta.
És nekem is az a gyanúm, hogy apád is azért "bánta meg" a dolgokat, mert most szarban van, és nincs mellette senki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!