Mit tegyek, hogy anyu megbocsásson? Van még egyáltalán esély, hogy megbocsásson?
15 éves voltam mikor a szüleim elváltak, mert apának barátnője lett. Apáé a házunk, így anyunak albérletbe kellett költözni. Én nem akartam elköltözni, nem akartam egy kis lakásban nyomorogni. Igen, bevallom szerettem a nagy házban élni, szerettem, hogy van medencénk, szerettem, hogy apa bármit megvesz nekem, és akkor még apa barátnőjét is mondhatni kedveltem. 23 éves volt, olyan volt, mintha a nővérem lenne, csomószor eljártunk együtt, elvitt vásárolni, még a barátnőinek is bemutatott. Anya viszont rettenetesen megharagudott rám, konkrétan alig állt szóba velem, de ha igen, akkor is csak azért, hogy elmondja mekkorát csalódott, hogy így elárultam. Ha mesélni akartam neki valamit, arra is az volt a válasz, hogy meséljem "annak a k__vának". Egy idő után már nem is mentem hozzá. De közben apa barátnője nagyon megváltozott, észrevettem, hogy elkezdett engem fúrni apánál, uszította ellenem. Pl mikor meglett a jogsim, lebeszélte apát róla, hogy kocsit vegyen nekem, mert pesten úgyse kell... Többször megvádolt, hogy én ellopom az ő ruháit, sminkjét, meg kutatok a cucca között, apa meg mindig neki adott igazat. Mikor egyetemre mentem, akkor is majdnem meggyőzte apát, hogy menjek koliba. Aztán szerencsére a legjobb barátnőmmel meg az ő anyukájával végül meggyőztük, hogy egy, úgyse vennének fel koliba, kettő sokkal nyugisabb egy lakás. Ezután apa barátnője teljesen megőrült, elkezdte terjeszteni rólam, hogy idegbeteg vagyok, nyugtatókat szedek, meg drogozok, azt is tovább mondta, hogy lopok tőle, pedig soha egy tollat nem vettem el. Apa előtt persze nagyon megjátssza magát.Tisztára kikészített idegileg, azóta max havi 1x megyek haza, de iszonyat gyomorgörcsöm van minden alkalommal.
Közben anyunak is lett új pasija. A pasinak van egy kislánya, folyton együtt fényképezkednek, anyának is van kint faceen egy csomó kép a kislánnyal. Rólam egy sincs... Faceen tudtam meg azt is hogy összeházasodtak a pasival. Fel sem hívott, még egy üzit sem írt, nem hogy meghívott volna. Az esküvői képeken a pasija kislányával pózol, meg együtt mosolyognak. Sírógörcsöt kaptam mikor megláttam. Írtam persze, hogy gratulálok, de nem válaszolt. Hívni is próbáltam sokszor, de nem veszi fel, vagy kinyom.
Tegnap meg apa barátnője jelentette be facebookon, hogy terhes. Hívtam is rögtön apát, hogy hogy hogy nekem nem szólt erről. Erre közölte, hogy óó Kata (apa barátnője) nem akart kivételezni, így mindenki egyszerre tudta meg, meg majd úgyis mondták volna, ha haza megyek...
Már lassan tényleg idegbeteg leszek, tegnap egész este sírtam. Írtam üzit megint anyának, de meg se nézte. Nagyon egyedül vagyok és nagyon hiányzik anya. Régen annyira jóban voltunk, úgy szeretném, ha kibékülnénk, de teljesen elutasít. Tényleg bármit megtennék, hogy megbocsásson, de így hogy? Van még valami esély? Mit kellene tennem?
Arra már én is gondoltam, hogy személyesen elmegyek, de az az igazság, hogy nem tudom pontosan hol lakik. Ahová a válás után költözött, ahová én is jártam, onnan már elment, mikor a pasijával összeköltözött. Azt tudom, hogy melyik épületben, de nem tudom melyik emelet, melyik lakás. Az meg azért durva lenne, ha ott üldögélnék a kapuban, mint egy csöves, hátha épp jön vagy megy.
17, erre még nem is gondoltam, mi lesz ha megszületik a baba... Elküldeni csak nem fognak, mégis csak a féltestvérem lesz.
18, Köszi! :(
válasza:Próbálj meg őszintén bocsánatot kérni anyukádtól. Mondd el neki, hogy gyerek voltál, és nem láttad tisztán a dolgokat, és nagyon sajnálod az egészet, most már másképp látod. Ha személyesen nagyon nincs olyan helyzet, amikor ezt el tudnád mondani neki, akkor szerintem nyugodtan írhatsz neki online is.
Az biztos, hogy hosszú idő kell, amíg ez az egész helyrejön, és először nem is biztos, hogy pozitívan reagálna, de szerintem még nem késő helyrehozni.
válasza: válasza:Látom kaptál hideget-meleget. Szerintem egy 15 éves kamaszt nem lehet egy életen át büntetni az akkori döntése miatt. Gyerek voltál, megszoktad azt a környezetet, a korábbi kapcsolatodról a szüleiddel nem írtál, de valószínűleg azokban az időkben az egyetlen dolog amibe fixen kapaszkodni tudtál az a megszokott környezeted. Ha apád rosszul bánt volna veled, anyukáddal tartottál volna. Egy felnőtt nőnek, egy anyának bármennyire rosszul érinti a dolog, az utolsó pillanatokig ragaszkodni kellett volna a lányához. Ő is észrevehette, hogy egy ideje nem látogatod. Ő próbálta rendezni a kapcsolatotokat? Az meg pláne, hogy fel sem veszi a telefont. Sosem fogom megérteni, hogy egy anya, hogy haragudhat ilyen szinten a saját gyerekére, olyanért amit gyerekként "követett el".
Igazából téged mind az anyukád, mind az apukád elhagyott, egyáltalán nem ezt érdemelted. Ennek ellenére természetesen hiányzik az anyukád és próbálnád vele rendezni a dolgokat. Én a helyedben ha nem válaszol a telefonra, esetleg nagyszülőkön keresztül próbálkoznék (ha még élnek) vagy közeli barátnőjén keresztül. Vagy személyesen felkeresném.
válasza:Én is már anya vagyok, de fogalmam sincs, hogy álltam volna fel ebből a szituból, amit okoztál. Nem is a pasim viselkedése bántana, hanem a Te döntésed.
Évekig ellökted magadtól anyukádat és még ha gyerek is voltál jogilag, azért már tudtad pontosan, hogy mit teszel anyáddal.
Meg fog bocsájtani, mert mindig a gyereke leszel. De SOHA nem lesz olyan a kapcsolatotok, mint az elején. Biztos ismered a tanmesét (Egy kerítésbe mindig üss be egy szöget, amikor megbántasz valakit, majd ha bocsánatot kérsz tőle, akkor húzz ki egy szöget. A kerítés soha nem lesz már olyan, mint volt annak előtte.).
Feltétlenül keresd fel őt személyesen. Ha kell igen várj rá a kapuban! De ne várd, hogy egy pillanat alatt keblére ölel. Ez hosszú menet lesz, de megéri.
válasza: válasza: válasza: válasza:Édes istenem, ilyen primitív válaszokat, hát felmegy az agyvizem, a hétszentségit már...
Most komolyan egy olyan döntés miatt rágjátok a Kérdezőt, amit évekkel ezelőtt tizenéves kislányként hozott meg? Úgy beszéltek Vele, mintha legalábbis Ő csalta volna meg az Anyját, nem a gyerek lenne a szituációban, mellékesen... Mi köze volt hozzá, hogy az Apja lecserélte az Anyát egy fiatalabb kiadásra...? Agyam eldobom. Még Ő viselkedik legnormálisabban a szituációban. Az az édesanya sem normális, aki eldobja a saját gyerekét és kommunikálni sem hajlandó Vele.
—— Agyvérzés off.
Kedves Kérdező!
Apukád barátnője már nyilván egy új családban gondolkodik, amibe ezek szerint gerinctelen módon Téged nem vett számításba. Ebben a helyzetben egyedül Édesapád józan eszében próbálnék bizakodni, ha már Édesanyád nem partner egy szimpla beszélgetés erejéig sem. A gyerekes, alpári viselkedésüket azonban ne vedd magadra. Teljesen érthető, hogy egy megszokott életszínvonal után nem szerettél volna egy szobakonyhás tömblakásba költözni és hagyni, hogy Anyád a megkeseredett, besavanyodott világfájdalmát Rajtad verje le. A lehetőségekhez mérten ez volt a legjobb, amit tehettél. Nem tiszted (pláne gyerekként nem lett volna az) “pártot” választani a válásukban, főleg évekkel később.
Én megpróbálnék a lehetőségekhez mérten saját lábamra állni a helyedben és a baráti körömre, tanulmányaimra, karrieremre, hobbikra fókuszálni. A “család” témát pedig egy feladatnak tekinteni.
válasza:28: Tudnék olyan embereket mondani, akik olyan mesterien manipulálnak mindenkit, hogy csak pislogsz (én már átlátok, akin kell, de engem is húztak már csőbe).
Arra meg, hogy miért nem ment az anyjával: Manipuláltak már az anyám ellen nagyon durván (családon belül), csak akkorra már jobban felismertem a manipulációt, nem volt krízishelyzet, meg egy picit idősebb és érettebb voltam (20 éves).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!