Mit tegyek, hogy anyu megbocsásson? Van még egyáltalán esély, hogy megbocsásson?

Anyádnak igaza volt, mikor látta, hogy egy álszent apád új nője. Értelmes férfi pedig nem rúg fel egy családot egy huszonéves kislányért. Max a lába közére hallgat.

Anyád ott rontotta el, hogy ahelyett, hogy elbeszélgetett volna veled, elkezdte kur*ázni és uszítani téged.

Gyerekként nem volt elvárható tőled, hogy okosan dönts, mikor választani kellett. Alapból értelmetlen dolog az ilyen. Anyád továbbra is gyerekesen viselkedik, de hidd el (36 éves anyaként, egy gáz családi háttérrel azért van némi rálátásom), jobban őrlődik ő magában, mint hinnéd. A kérdés az, hogy időben észbekap, amikor még te nem hidegültél el tőle teljesen.

Az én meglátásom az, hogy apád a legnagyobb ludas. Láttam már ilyen kapuzárási pánikos, megzavarodott pasikat, akik elmennek egy 20 éves punci után és 10 évesként viselkednek...Utána meg a normális életet élő volt feleség van gyalázva.

Jól van lehet szidni, de szerintem ti is így döntöttetek volna a helyembe.

Nagyon mellélőttél. Lehet meglepő, de vannak nem felszínes és nem anyagias emberek is a világon...

Nálunk ugyanez volt. 14 éves voltam amikor apám közölte anyámmal, hogy válni akar, mert egy fiatal nőbe habarodott bele. Apué volt a ház, amiben minden volt. Medence, pezsgőfürdő, szauna, minden. 2 utcával lejebb apu bérelt teniszpályát is. Mindig mentünk teniszezni. Anyumnak mennie kellett. Hazaköltözött Debrecenbe mamáékhoz. 3 szobás panellakásba. Én vele mentem. Nem is agyaltam, hogy menjek vagy sem. Természetes volt, hogy anyámmal megyek, hiszen ő mindig velem volt.

Hibáztál, mert neked fontosabb volt a jólét. Pedig csak max 1 évet kellett volna kibírnod, és újra minden jó lett volna.

Fogadd el, hogy rossz döntést hoztál. Ma már én is felnőtt vagyok, és visszagondolva, magam is vérig sértődnék ha a gyerekem a bajban cserben hagyna. Cserben hagytad anyudat. Csúnyán. Gondolj bele. Nem elég, hogy a férje lecserélte egy fiatal húsira, nem elég, hogy az életvitelét is egyik napról a másikra elvesztette, de még a lánya is elfordult tőle, cserben hagyta. Megértem anyukádat.

Nagyon előítéles válaszokat kaptál.

Szerintem egy 15 éves kislányról beszélünk, aki válaszhatott az anyja és az apja között, mikor mindkettőt szerette. Az apját választotta, a megszokott környezetet.

Az, hogy ő nincs jó viszonyban az apáddal és az új barátnővel, oké, ő dolga, de tőled nem várhatja el. Az lenne az ideális, ha családon belül jól kijönnél mindenkivel.

Nem normális, hogy anyukád "kitagadott", te voltál a gyerek, ő a felnőtt, ráadásul a lánya.

Abban igaza a válaszolóknak, hogy nem elég telefonon keresni, meg írni neki, fel kellene őt keresned, ha tudod, az új párján keresztül.

Nagyon sajnálom, de apukádnál nem lesz maradásod, ha megszületik a baba. Senki nem fog veled foglalkozni, apukád párja biztosan fúrni fog továbbra is, nem fogod magad jól érezni ott. Szóval úgy készülj, hogy a tanulmányaid befejeztével el kell költöznöd onnan.

Addig megpróbálhatsz anyukáddal jó viszonyt kialakítani, viszont az elején biztos nehéz lesz, főleg ha azt látja, hogy csak most próbálsz tenni ezért, mikor az apukáddal élt életed széthullik. És mindenképp éreztetni kell vele, hogy nem az anyagi segítséged várod tőle, hanem a szülői szeretetet.

Az a Kata jó nagy manipulátor, befúrta magát apádhoz, amihez persze úgy kellett tennie, hogy veled is milyen jóban van, aztán most, hogy bejutott, megpróbál téged is kitúrni onnan, hogy apád összes pénze meg cucca az övé legyen. Jól bedőltetek neki apáddal együtt.

Amúgy anyukád egyszer még megbocsájthat, végülis fiatal, tinédzser voltál, mikor ilyen hülyeséget csináltál, és mégiscsak anya-lánya vagytok. Egy átlag tinilánynak szerintem könnyű "elcsavarni" a fejét ajándékokkal, meg akármikkel. Sok tinédzser még nagyon nem látja át a dolgokat, éretlen, rossz döntéseket hoz, amikből később tanulni tud. Nem azt mondom, hogy milyen királyul viselkedtél, meg hogy "bárki ezt tette volna", de szerintem egyáltalán nem megbocsájthatatlan.

1. Nem, nem így döntöttem volna(voltam majdnem a helyzetedben).

2. Itt édesanyád abban hibázott, hogy szidta előtted a nőt, de attól még elárultad. Türelmes és megbocsájtó vagyok, de ezt még én sem nyelném le.

3. Apád esetében meg pont, hogy többet kellene vele beszélned: telefon, skype stb. Asszertíven kommunikálj vele pl: "Rosszul esett így megtudnom, hogy tesóm lesz", "Fáj, hogy kevesebbet beszélünk" . Ha a nő vádol, bsztat, akkor apudnak így kell lekommunkálnod, hogy "Nem értem, hogy Katának mi a gondja velem" "Szerinted tényleg tennék ilyet?" " Miért lopnék tőle?" . Mindig mondogasd, hogy várod a tesód érkezését, és szeretnél vele jóba lenni.