Mit tegyek, hogy anyu megbocsásson? Van még egyáltalán esély, hogy megbocsásson?

Hát sok mindent írtatok. Viszont azért egy olyan nő, aki a saját gyerekét örökre kizárja az életéből bármi miatt (és itt most még csak nem is rablógyilkosságról van szó), az egy rossz emberi minőség. A gyerekünktől nem lehet elvárni, főleg, ha 15 éves, hogy mindig csak olyan döntéseket hozzon, ami nekünk a megelégedésünkre van.

Azok meg, akik itt fényezik magukat, hogy ők mekkora erkölcsi márványszobrok voltak már 4 évesen, azoknak gratulálok, biztos csodálatos emberek vagytok, de mi köze a ti történeteteknek ehhez. Itt egy olyan emberről van szó, aki megbánt valamit. Nyilván ti soha életetekben nem hibáztatok, így aztán nem tudhatjátok, milyen érzés a megbánás, de azért amikor az embernek a saját szülője nem hajlandó második esélyt adni, az durván igazságtalan és túlzás. Úgy, hogy a házasság szétesése, megcsalás, stb, egyáltalán nem rajta múlt, nem az ő hibája.

104es, nem nincs rendben, az anyuka reakciója, de meg lehet érteni.

És itt egyik hozzászóló se volt még olyan helyzetben, mint az anya, így egyszerűen nincs jogunk pálcát törni felette. Mondhatjuk most, hogy jajj nekem bármit tenne a gyerekem, mindig meg tudnék neki bocsátani, de ez csak felesleges maszlag.

Abban a helyzetben ott, amikor 2 ember elárul akit a világon mindennél jobban szerettél, a saját gyereked elad téged pénzért, lehet benned is olyan sértettség, csalódottság lenne, hogy hiába fájna neked is, de nem tudnál megbocsátani.

Az pedig természetes, hogy az anyának is lett egy "új" Családja, hamár a saját lánya inkább egy 20on éves pipivel meg az apjával játssza a családosdit.

Ez volt az anyukának a második esélye, hogy hátha abból a kislányból sikerül normális értékrendű gyereket nevelni, aki a lánya helyett is anyjaként szereti őt.

Nem fogok okoskodni, és megmondani az anyának mit kellet volna tennie, hogyan kellett volna viselkedni, mert lassan én is 2xes anya leszek, és elképzelni se tudom az anya fájdalmát, hogy mit élhetett át akkor abban a helyzetben.

Tény, hogy nem kell a válásba, a megcsalásba belevonni a gyerekeket, de itt nem egy 5 éves gyerekről van szó, hanem egy 15 éves tiniről, akinek már saját, kialakult értékrendje van, és egy normális értékrendű lázadó fiatalnak, bizony nem fér bele az, hogy az anyját így kidobják, sőt még ott is marad az új nővel és játssza a családosdit, pusztán a pénzért.

Az én férjemnek sem mondta sohase az anyja, hogy utálja az apját, azért mert megcsalta. A férjemnek és a hugának mondani se kellett, egyszerűen érezték legbelül, hogy az apjuk egy gerinctelen ember, aki tönkretette a családjukat, mert újdonságra vágyott.

Sőt anyósom folyamatosan mondja sógornőmnek, aki már szintén anya, hogy legalább egy fényképet küldjön az apjának az unokájáról, de a sógornőm teljességgel elutasítja, miszerint az nem apa, és nem nagypapa aki elhagyja a családját egy kis kalandért.

Nem azt mondom, hogy ez a követendő példa, biztos sok más is közre játszott, hogy a férjemék ennyire megvetik az apjukat, de akárki akármit mond, egy normális értékrendű 15 éves tini, nem hagyja cserben az anyját egy ilyen helyzetben, pusztán a pénz miatt (ezt ő maga vallotta be)

Kamaszokra, gyerekekre nagy hatással van az, akivel lakik.

Nekem van olyan ismerősöm, akinek szó szerint menekülnie kellett a férje házából, egy ideig a gyerekek sírtak --ríttak utána, de apuka nem engedte a találkozást. Aztán megtömte a fejüket, hogy ilyen-olyan rossz anya volt, hogy otthagyta őket. Az anyukának más lehetősége nem volt, ha ottmarad, a házból se mehetett volna ki felügyelet nélkül, nem volt hova magával vinni a gyerekeket, állása se volt, hogy eltartsa őket, mert apuka nem engedte. Rokonhoz ment egy darabig, oda nem vihette a gyerekeket. Egy esetleges per során biztos az apának ítélték volna a gyerekeket, anyagilag ezerszer jobban állt, az anyának nem volt semmije, az apa gondoskodott róla, hogy bár a családi cégben dolgozott, de ne legyen bejelentve. Azóta sincsenek elválva, most van annyi pénze az anyának, hogy elindítsa a válást (4 év után).

A gyerekek most kamaszok, az apjukat istenítik, az anyuka nagyon rosszul éli meg, hogy keresi a gyerekeket, de nem akarnak vele beszélni.

Itt is új életet kezdett az anyuka, van állása, albérlete, most már lenne hova vinni a gyerekeket, de késő. A szíve megszakad, hogy elvadították a gyerekeket tőle. Kíváncsi leszek, mikor jönnek rá a gyerekek,hogy az anyjuk is szereti őket, mikor akarnak vele majd önszántukból találkozni. (16 és 14 évesek most) Szerintem ő megbocsátaná, hogy néhány évig nem akartak vele találkozni. De ehhez a gyerekeknek is meg kellene érteni, hogy az anyjuk nem látott más kiutat abból a csapdából, amibe került.

Gyerekeket, kamaszokat nagyon könnyű befolyásolni, bárki, bármit mond, hogy milyen szilárd erkölcsi alapokkal rendelkezik már pici korában.

Kedves Kérdező! Azt kívánom, sikerüljön kapcsolatot teremteni az édesanyáddal és meg tudjátok beszélni a közös dolgaitokat. Senki sem hibátlan, ha valaki belátja ezt, van esélye javítani a kapcsolatain.

#116

Nem, megbocsátani nem csak azt lehet, amit az ember elfelejtett.

Ha ezt gondolod, fogalmad sincs az igazi megbocsátásról.

177 Inkább neked nincs. Mindig azok elmegetik a megbocsátást akiknek sosem kellett ilyen kaliberű ügyekben megbocsátani. Egyébként az is megbocsátás, ha azt mondja a kérdező anyja, hogy már nem haragszom, nem fáj amit tettél, de soha többet nem akarlak látni.

Majd mikor a kérdezővel megteszi ezt a saját gyereke, vagy veled a tied, akkor ti majd megmutatjátok hogyan kell ezt csinálni.

Annyiban megértem az anyukát, hogy világi sz@r érzés lehet, hogy egy kis 23 éves csajszi (felnőtt nő, igen, de hozzájuk képest szerintem mondható hogy csajszi, hiszen még a kérdező is inkább nővéreként nézett rá és nem mostohaanyjaként) rámegy a férjére, véget ér miatta az eddigi élete, és mivel a férj tulajdona a ház, ezért az akkor aktuális pénzéből kell elmenni albérletbe, ahova a gyerek teljesen nyíltan azért nem tart vele, mert anyuka nem tudná biztosítani számára a medencét meg minden flancos dolgot, amit csak kér, ráadásul a gyerek még nagyban barátnőzik is az "új lánnyal". Eldobva érezte magát, mintha a korábbi évek nem számítottak volna és mintha ő nem is létezett volna számotokra. Az esküvőről is ezért nem szólt, nagy eséllyel nem gondolta, hogy érdekelhet. Nagyon nehéz lenne megállni, hogy ne csak rosszat mondjon az ember meg szidja a másik nőt, de az olvasottak alapján azt is el tudom képzelni, hogy a kérdező még boldogan újságolta is anyucinak, hogy miket csinálnak együtt Katicával. Nem csoda, hogy kiakadt és nem szívesen avatott be a dolgokba.

A kérdező elég érdekesen állt a váláshoz meg az új nőhöz a leírás alapján. Látszólag neki mindegy volt, kivel mi lesz, csak a luxi dolgok maradjanak. Ha anya nevén van a ház, akkor vele marad. Nyilván 15 évesen még félig gyerek, félig kisfelnőtt volt, nem tudta rendesen lereagálni, de szerintem ennyi idősen már csak meg tudja mondani az ember, hogy mit szeretne. És ő azt választotta, hogy marad a nagy házban, medencével, és kapott mellé egy időre egy idősebb barinőt, mert az menőbb, mint egy panel lakásban nyomorogni (off: láttam én már akkora lakásokat is, hogy egy 4-5 fős család is nehezen nyomorgott volna benne) és nem megkapni a legújabbat mindenből. Szerintem a kérdező nem is nagyon foglalkozna az anyjával a mai napig sem, ha nem derült volna ki, hogy milyen kis álszent apuci új barátnője. Ha még most is mennének a közös shoppingolások és igazából minden, akkor nem gondolkozna azon, hogy helyrehozza a dolgot az anyjával.

egyetértek

és anyuka marhára nem akarja majd azt se látni, hogy a lánya majd szelfiket nyomkod az új féltesóval.

őszintén?

én se lennék rá kíváncsi